Mostanában egyre többször hallani ezt a kifejezést, ami nagyon jó hír, hiszen a spiritualitás elvesztése okozta az emberiség egyre mélyebbre süllyedését az anyag világába, és a spiritualitás újbóli felfedezésével és elterjedésével elkerülhetővé válna az emberiség önpusztító hozzáállása. Érdemes és ajánlatos lenne végre belátni, hogy a Teremtő Isten vezetése nélkül nem lehet békében és boldogságban élni a Földön, és a nélkülözése a biztos pusztulásba viszi az emberiséget.

Először talán érdemes lenne tisztázni, hogy mi is az a spiritualitás, azaz a spirituális gondolkodás.

Az interneten többféle megközelítést és definíciót találhatsz róla, de amivel teljes mértékben egyet tudok érteni az röviden az; hogy egy szellemcsaládból, a Teremtőtől származik minden teremtett lény, és a látható fizikai világ felett álló szellemi, vagy ahogy a hétköznapi szóhasználatban nevezik "természetfeletti" lények által vezetve éli az ember - néhány évtizedre adatott porhüvelyében - életét, jelen esetben a Föld nevű planétán. A szellem eredetű, eleinte fény testű entitás úgy kapott egyre sűrűbb anyagi ruhát, ahogy minél mélyebbre süllyedt az anyagi világba, közben elhagyva spiritualitását, és ezzel egyre messzebbre távolodva a Teremtőjétől, a felette álló szellemi világ tiszteletétől.

 

A ma ismert és hirdetett spirituális irányzatok közül megpróbáltam kiválasztani az életem során tapasztaltak és ezáltal kialakult filozófiámhoz legközelebb állót. Az elmúlt években megfordultam jónéhány gyülekezetben, vallási és egyéb spirituális csoport körében, hogy mélyrehatóbban megismerjem egyes tanítók, szellemi vezetők alapszemléletét a témával kapcsolatban. Némelyikkel sikerült személyesen is beszélnem - már amelyik szóba állt velem -, de amelyikhez nem mentem el, annak előadásait, írásait az internet adta lehetőséget kihasználva kísértem figyelemmel.

Azt tapasztaltam, hogy sokan közülük a tanításaikból jószerivel kihagyják az alapokat és leginkább általánosságokat hirdetnek, minthogy: legyél jó! kövesd a belső hangot! keresd a központodat! emeld a rezgésedet! merülj el önmagadba! ésatöbbi kétség kívül rendkívül hasznos tanács, csak az hiányzik belőle, hogy miként és pontosan miért tegye mindezt a kereső?

Az alapok fontosak, hiszen csak biztos alapra lehet építkezni. Arra a bizonyos kősziklára van szükség először, amit Jézus is emleget. Ez az alap viszont az ember eredetének, a szellemiség kialakulásának és az isteni hierarchia működésének az ismerete. És itt máris problémákba ütközünk, mivel ahány vallási és spirituális irányzatot kitaláltak, annyiféle elméletet gyártottak a témával kapcsolatban. Pedig ez nem választás kérdése, mert csak EGY Igazság létezik. Vajon melyik lehet az?

Hiányzik az EGYség, ami szükségszerű az Egyetemes Rend kialakításához itt a Földön.

 

A soron következő aktuális guru - akit mostanában látogattam - megállapította, hogy nem rendelkezem semmilyen spirituális képességgel, de bizonyos általa tanított gyakorlatok sűrű alkalmazásával kifejleszthetem. Azt nem lehet tudni, hogy mikorra és milyen spirituális képességeim törhetnek a felszínre a gyakorlással, de abban meg én nem vagyok biztos, hogy egyáltalán akarom-e a bármilyen képességeim ilyen úton történő kiizzadását.

A tanító szerint a képességek megszerzéséhez komolyabban kellene foglalkoznom a spiritualitással, mert lélekben gyereklány maradtam, vagyis fel kell nőnöm, lélekben fejlődnöm kell. Abban teljesen egyetértek vele, hogy lélekben gyerek maradtam, de talán ez egy védekezés volt a részemről, ami eddig bevált. Gyerekkoromtól kezdve annyi megpróbáltatáson mentem keresztül, hogy ha nem sikerült volna optimistán és kellő öniróniával tekintenem vissza az átélt eseményekre, akkor már számosszor felvághattam volna az ereimet. Hosszában. Az érzelmi viharok átélése a földi élet része, megélésük mértéke viszont egyénre szabott.

A nehézségeket át- és túlélve sem tört meg az élet, nem tett fásulttá, beletörődötté, és ennek a belső gyermeki derűmnek köszönhetem, hogy még mindig képes vagyok őszintén örülni, érdeklődni, lelkesedni, meghatódni, vagy épp mélyen együttérezni, ahogy persze ugyanúgy haragudni, bosszankodni, de szeretni és megbocsátani is. Tudom, gyerekes viselkedésnek tűnik, hogy olykor megszemélyesítek dolgokat, de nekem így jó, így érzem jól magam ebben a világban. Egyáltalán nem szeretném ezt lecserélni komolyságra. Kinek lenne az jó, ha vér komolyan vennék mindent? Szerintem senkinek ezen a világon…

 

Visszatérve a spirituális irányzatokhoz, úgy találtam, hogy a filozófiámhoz legközelebb álló szellemi irányvonal - a definíciója alapján - talán a teozófia. Azért csak a definíciója alapján, mert néhány éve betévedtem egy magát teozófiai irányzatúnak hirdető társaság egyik összejövetelére, de az ott tapasztaltak elbizonytalanítottak, mert nem hasonlított arra, amit valójában keresek. Jó-jó, tudom, én vagyok túl válogatós. Azért elmesélem az esetet. Tudom, hogy érdekel.

Nagyjából tizenöten gyűltek össze, és az üléshez körben helyezték el a székeket. A szerepük alapján két szellemi vezetőt tudtam megkülönböztetni. Az egyik mellett kaptam helyet. Miután mindenki helyet foglalt, a mellettem ülő vezető röviden köszöntött, mint új érdeklődőt, illetve tájékoztatott a társaság működéséről és az összejövetel céljáról. Megtiszteltetésnek vettem ezt a kedves gesztust, és bizakodva vártam a folytatást.

Hamarosan előkerült egy könyv, amibe a szellemi mesterüknek nevezett író különböző gyakorlatokat jegyzett le, és abból kezdett először az egyik vezető felolvasni, majd átadta a könyvet a másiknak folytatásra. A többiek csendben ültek és lehunyt szemmel koncentráltak, hogy felkészülhessenek a feladat minél hatékonyabb végrehajtására. A feladat egy rózsa vizualizálása volt a kör közepére. Hogy ez kinek mennyire sikerült, az nem derült ki, mivel materializálni nem kellett, így nem volt ellenőrizhető a gyakorlat eredményessége. A materializálás talán a következő ülés témája volt, de arra már nem mentem el.

Az összejövetel végén a (szerintem első számú) vezetővel váltottam pár mondatot, amiből megtudtam, hogy már évek óta gyakorolnak, és újra meg újra elolvassák a mesterük írásait. Az őszinte, ámde zavarba ejtő kérdésemre, azaz hogy milyen eredménnyel gyakorlatoznak, azt a választ kaptam, hogy egy folyamatos és kitartó tanulás, gyakorlás esetén is hosszú évek alatt lehet csak bármilyen eredményt elérni. A kitérő válaszából arra a következtetésre jutottam, hogy eddig még semmilyen eredményt nem értek el. Amin egyáltalán nem csodálkozom, és jól is van ez így. Mágiát tanulni könyvből úgy, hogy a gyakorlatot vezetőnek sincs semmilyen mágikus képessége és felsőbb felhatalmazása a tanítására, eleve veszett ügy, és még szerencse, hogy lehetetlen. Gondolj csak bele, mi lenne a világgal, ha bárki mágiát gyakorolhatna?! Így is elég nagy a káosz…

Összességében véve nem volt hiábavaló a részvételem, mert ismét tanultam valamit az esetből, és a gyermeki énem is remekül szórakozott.

Búcsúzóul kaptam tőle egy könyvet a szellemi világok megismeréséhez vezető útra lépésem alkalmából, amit kíváncsiságból már aznap este el is kezdtem olvasni, de mielőtt még halálra untatott volna, önvédelemből abbahagytam az olvasását. Nemhiába, tényleg éretlen vagyok erre a szellemi magaslatú témára…

 

Azt tapasztaltam, hogy a spiritualitással találkozó emberek rögtön szeretnének kifejleszteni magukban valamilyen spirituális képességet, mágikus erőt. Ez még nem is lenne baj, hiszen tényleg lelkesítően tud hatni akár egy transzcendens élmény, amit az alany ismételten szeretne átélni és még többet megtapasztalni a szellemi világokból. Ennek azonban van egy folyamata, amit érdemes betartani. Az első lépcső a szakralitás visszaállítása a saját világunkba, a spirituális gondolkodás mindennapossá tétele az életünkben. Ezt gyakorlom én is a hétköznapjaimban - több-kevesebb sikerrel -, a többit pedig a Teremtő döntésére bízom. Amikor sikeresebbnek ítéli a tevékenykedésemet, olyankor megajándékoz egy transzcendens élménnyel, vagy épp rámutat egy hiányosságomra, olyan tulajdonságomra, amin még csiszolnom kell. Jól elvagyunk…

 

Úgy gondolom, hogy a valódi spirituális képességeket - mint amilyen a mágia gyakorlása - a Teremtő adományozza az arra érdemeseknek. Ebben az esetben a képességek birtokosa egyben nagyobb felelősséget is vállal, és már nem szemlélődhet a háttérből, hanem a Teremtő által kijelölt nemes cél érdekében szükséges alkalmaznia a kapott képességeket, mert ahogy Jézus példálózott; "Lámpát sem azért gyújtanak, hogy aztán a véka alá tegyék…"

Azonban a nagyobb felelősséggel a nagyobb bukás kockázata is együtt jár. Nagyon megfontoltan kell bánni az ilyen hatalmas erővel, mert borzalmas katasztrófákat lehet okozni, akár civilizációkat, kultúrákat lehet elpusztítani. Azért sem osztogatja a Teremtő csak úgy a spirituális képességeket, mert nem akar rosszat a gyermekeinek. Előbb meg kell győződnie arról, hogy megfelelően fogja alkalmazni azt a kiválasztott, és nem él vissza a kapott hatalmával, hanem az isteni célt szolgálja vele. (A következő heti nyertes lottószámok előzetes ismerete nem tartozik ezek közé.) Ettől persze még elbukhat a kiválasztott, hiszen szabad akarata adatott, de a döntéseiért vállalnia kell a felelősséget. Ha a Teremtőtől kapott mágikus hatalommal visszaél, és szembefordul az isteni igazságszolgáltatással, végleg elveszít minden bizalmat és lehetőséget a további létre. Minél nagyobb hatalmat bíznak rá, annál nagyobb eredményt várnak el tőle, de ha elbukik, már nem számíthat megbocsátásra.

A kiválasztottnak fel kell készülnie arra is, hogy a valódi spirituális képesség, mágikus erő bármilyen mértékű birtoklása esetén egyúttal a sötét oldal célkeresztjébe is bekerül, aki mindent meg fog tenni azért, hogy vagy maga mellé állítsa, vagy kivonja a forgalomból az így keletkezett ellenfelét, mert nem bírja a konkurenciát. Minél nagyobb mágikus képességgel bír a kiválasztott, annál nagyobb a kísértés ereje is, mert a sötét oldalnak is nagyobb lesz a sikerélménye, ha győz.

Vagyis a jelölt elbukhat önerőből, de akár hozzá is segíthetik.

Ezek után még mindig vágysz a spirituális képességekre, mágikus hatalomra?

Vagy azt gondolod, hogy te megmutatnád hogyan lehet jól uralni az erőt?! ...Akkor még nem találkoztál vele.

 

A spirituális képességek, a mágikus erő, hatalom birtoklásával kapcsolatos döntést jobb a Teremtőre bízni, mert ha Ő úgy ítéli meg, hogy a kiszemelt megfelel arra a bizonyos feladatra, akkor rábízza, és ha a jelölt rendben teljesíti a megbízatást, a jutalom sem marad el. Minél nagyobb az elvégzett feladat, a jutalma is annál nagyobb lesz.

Ha abba a különleges helyzetbe kerülnél, hogy a Teremtő olyan speciális feladatot bíz rád, amihez mágikus képességeket is alkalmaznod kell, és te elvállaltad (nem kötelező), akkor azt javasom, vidd véghez, tarts ki, és semmiképp ne add fel!

Irtó kínos úgy haza menni, hogy feladtad, és nem teljesítetted a rád bízott és általad elvállalt feladatot…

 

Ne tévesszen meg, ha olykor cinikusan fogalmazok egyes tanítóval, vagy szellemi vezetővel kapcsolatban! Őszintén tisztelem mindegyiket, bármilyen mértékű tudás birtokában is lép a Fény szolgálatába. Persze csak akkor, ha mindezt jó szándékból, meggyőződéssel és nem megtévesztésből, haszonszerzés céljával teszi. Hisz ha komolyan veszik munkásságát, akkor azért kerül fel a céltáblára, ha meg nem, akkor meg gúny tárgyává válhat.

A tanító lehet bármelyik vallási vagy spirituális irányzat szellemi vezetője, ha a Fényt szívből szolgálja, rosszat még akkor sem tesz, ha nincs a valódi tudás megfelelő mértékű birtokában. Persze célszerűbb lenne az EGY Igazságot követni, de különösebb aggodalomra akkor sincs ok, ha ezt mégsem sikerül megtalálni. Mert lényegét tekintve - a Teremtő szempontjából - szerintem teljesen mindegy, melyik göröngyös úton indul el a Fényt kereső. Ha tiszta szívvel és igazán a Teremtő Istent keresi, Ő majd meg fogja találni őszinte keresőjét. Mert csak egy lépést kell tenned Felé és Ő tízet tesz feléd.

Legyen így!

_/\_

 

Köszönöm a figyelmet!

2017. február 26.