Márpedig őrangyalok léteznek!

Egy személyes tapasztalatomról készülök most beszámolni neked. Az őrangyallal való találkozás nem mindennapi esemény, ami a történteket tekintve egyáltalán nem baj. Bár a találkozás körülménye nem tartozik a legkedvesebb élményeim közé, de mindenképp több tanulsággal is szolgált a számomra.

Az előző írásom - amelyben a Halál Angyalával történő találkozásomat ecseteltem - elején említettem, hogy annak az esetnek voltak előzményei is. Nos, ezek közül az egyiket osztom meg most veled.

 

Többnapos európai körútra indultam telve lelkesedéssel és önbizalommal. A sok alapozást követően végre elkezdhetem az építkezést. És mindezt egyedül vittem véghez! Gondolatban többször vállon veregettem magam, olyannyira rendkívül büszke voltam a teljesítményemre. Ahogy lenni szokott (legalábbis velem), ilyenkor kapom a gyomrost a Sorstól, hogy vegyek vissza az arcomból, legyek szerényebb, alázatosabb, mert mindezt nem kizárólag magamnak köszönhetem!

Ez jelen esetben így történt:

 

Az autópályán haladva egyre nagyobb terveket szövögettem. Azon filóztam, kivel, hogyan és mit fogok letárgyalni, amit persze számomra nagyon előnyösen, eredményesen le is zártam. Képzeletben minden olyan simán megy, mindenki annyira készséges és kompromisszum kész…

Az egyik kényesebb feltétel megfogalmazásán agyaltam, milyen körítéssel tálaljam a legjobb eredmény elérése érdekében, amikor a szemem sarkában meglepetten észleltem a teljes lelki nyugalommal mellettem ülő alakot. Oldalra akartam fordítani a fejem, hogy jobban megszemléljem a hirtelen látogatót, de már a perifériás látásom kitágítására sem maradt időm, mert abban a pillanatban éreztem, hogy az autó bal hátsó része lenehezedik, és már meg is kezdtük a keringőt. Az autóm először lefejelte a szalagkorlátot, majd még egy fordulatot téve végigsúrolta a hátsó részt is körben, végül orral a szalagkorlát felé megállt keresztben az autópályán. A teherautó meg egyre csak nőtt. Reméltem, hogy a sofőr nem épp akkor keres újabb CD-t a már megunt helyett, és észleli a helyzetemet. A biztonság kedvéért beindítottam az autót - ami pöccre indult -, és lekanyarodtam a leállósávba. A teherautó megállt előttem. A halálra vált sofőr kiszállt a volán mögül, és odajött érdeklődni az aktuális testi és lelki állapotom felől. Letekertem az ablakot, és próbáltam megnyugtatni, hogy velem semmi gond, ne aggódjon miattam, megoldom a helyzetet. Reméltem, hogy ezzel ő is így lesz. Hitetlenkedve vizsgált - talán azt gondolta, sokkot kaptam -, mert ő kívülről látta a balesetet, meg az autót is. Már ami megmaradt belőle. Végül fejét ingatva visszaült a kocsiba és továbbhajtott.

Még az autóban ülve bizakodva tekintettem az eseményre. Csak egy defekt, hamar kicseréltetem a hátsó kereket. Mázli, hogy feszülős nadrágot vettem fel, ez lényegesen meggyorsítja a segítségét érkezését. Lehet, hogy egy kicsit lekoccoltam az autó elejét, meg a hátsó részt, de ez a kis szépséghiba nem gond, ettől még folytathatom az utamat. Akkor még nem tudtam, hogy szegény pára végleg kilehelte a lelkét, többet nem mozdult.

Nem érzékeltem óriási problémát, mert az ütközéskor ugyan átrendeződött kissé az autó belseje, egyes tárgyak helyet cseréltek, de nekem még a hajam se kócolódott össze. Az optimizmusom addig tartott, amíg kiszálltam és körbe vizsgáltam az autóm maradványát. Nagyon meglepett. Az autó darabjai szanaszét hevertek, a fél eleje hiányzott, a bal hátsó rész leszakadt, a gumin egy kereszt irányú vágás, a felni félig visszahajlott és a hátsó tengely kettétört kifordítva helyéből a kereket. Kénytelen voltam belátni, lehet bármilyen feszes a nadrágom, ezen egy kerékcsere nem segít. Pedig már épp akadt volna rá jelentkező…

Apropó, hova lett a potyautasom, aki higgadt nyugalommal ülte végig mellettem az eseményt? Benéztem az autóba, de már nem volt ott. Újra lejátszottam gondolatban a történtek minden részletét. Ekkor jutott el a tudatomig, hogy eddigi életem során talán még egyszer sem voltam annyira jelen, mint akkor, a baleset közben. Se félelem, se pánik nem lett úrrá rajtam, megőriztem lélekjelenlétem, és cselekedtem. Lelki béke töltött el, és tudtam, az őrangyalom ült mellettem, amikor nagy szükségem volt a megnyugtató jelenlétére, amit átsugárzott rám.

Nem volt időm sokat mélázni a történteken, mert több időpontot is leszerveztem a következő napokra, és még csak meg sem fordult a fejemben, hogy visszamondom a találkozókat. Visszaültem az autóba, és elkezdtem szervezni az autóbérlést. Rendeltem egy trélert a hős paripám romjaiért, ami egyben lehozza a bérelt autót, hogy minél hamarabb folytathassam az utam.

Közben megérkezett a "rend őre" és az autópálya felügyelet alkalmazottja. A cimbik nagy egyetértésben arra a közös megállapodásra jutottak, hogy megcsúsztam és kisodródtam, amivel én okoztam a káreseményt. Próbáltam meggyőzni őket, hogy a gumi oldalán lévő keresztirányú éles vágás azt jelzi, hogy valamibe belehajtottam, ami kiszúrta a gumit, és a durrdefekt következményeként történt a baleset. Ám a "hatóság" hajthatatlan maradt, és ha nem tetszik a határozata, tehetek panaszt. Hát jó! Erre nekem épp nem volt időm. De még visszatérek rá…

Végre megérkezett a tréler a bérelt autóval, és átrakodást követően máris indulhattam tovább. Felhívtam a délutánra szervezett találka felet és technikai okokra hivatkozva jeleztem, hogy késni fogok. Érdeklődött, hogy talán lerobbant az autóm, és a segítségemre lehet-e valamiben? Megköszöntem neki önzetlen felajánlását, majd röviden tájékoztattam, hogy az autóm darabokra hullott, de úton vagyok egy bérelt autóval, és ha kíváncsi a részletekre, vacsora közben szívesen elmesélem. Épp ráért, úgyhogy késve ugyan, de összehoztam az aznapi találkozómat is. Szuper!

Út közben többször a mellettem lévő ülésre pillantottam azt várva, hátha újra megjelenik az őrangyalom, és magyarázatot ad a történtekre. Sajnos nem jelent meg, ezért nekem kellett átgondolnom az eseményt kiváltó okot és az abból levonható tanulságokat.

 

Első tanulság; akármennyire is úgy tűnik esetenként, rá kell eszméljek, hogy mégsem körülöttem forog a világ, és amit a Sors (Aki a Teremtő Isten Keze) nyújt, bármikor el is veheti. Vagyis legyek szerényebb, alázatosabb, és adjak hálát mindenért, amim van, mert amit elérek, nem kizárólag magamnak köszönhetem, hiszen a lehetőségeket a Sors biztosítja.

Persze mindezt nem egyből értettem meg, kellett még pár lecke hozzá. Azóta viszont már nem hajtok annyira, sokkal lazábban veszem az anyagi javak megteremtését, mert tudom, hogy amennyire feltétlenül szükségem van, azt megkapom a Sorstól, amiért hálás vagyok. Úgyis hiába görcsölnék, nem tőlem függ az eredmény…

Idővel azt is megtanultam, hogy ne az anyagi javak megteremtése legyen az elsőrendű cél az életemben, mert nem ezért vagyok ezen a planétán. A pénz csak egy eszköz, amivel fenntarthatom a fizikai világban megjelenő testem, de végső soron nem ide tarozom. Ettől függetlenül, ha "jól teljesítek", kaphatok "bónuszt", amivel a Teremtő megjutalmaz a Sors által, mert Ő nálamnál sokkal jobban tudja, hogy mire van igazán szükségem.

 

Másik tanulság - amit már régóta gondoltam, csak nem fogalmazódott meg bennem -, hogy nincs minden eleve elrendelve, nem minden esemény "karmikus", mert vannak olyan helyzetek, amelyek azért történnek meg, hogy helyre igazítsanak az eltervezett cél felé vezető úton.

Mindannyian azért vagyunk itt, hogy tanuljunk a saját, vagy mások hibáiból, és másokat is tanulásra ösztönözzünk. Bármilyen szörnyű tragédia történik, abból sokan tanulnak, és felesleges kérdezni az okát, mert nem mindannyiunk számára egyértelmű, hogy kivel miért történnek bizonyos esetek. A túlélők, vagy átélők számára pedig lecke és feladat a történtek feldolgozása, illetve az alany választás elé kerül, hogyan folytassa az életét, milyen úton haladjon tovább.

Mielőtt a szellemvilágból beleszületünk az anyagi világba, a szellemi vezetőnkkel közösen eltervezzük a végrehajtandó feladatokat és hogy milyen karmikus adósságokat törlesszünk. A szellemvilágban a lélekruhánk, azaz érzelemtestünk nélkül könnyen vállalunk be olyan feladatokat, amelyek idelent lelkileg nagyon meggyötörhetnek. Előfordul, hogy a megtervezéskor onnan fentről tekintve még jó ötletnek tűnik karmikus törlesztés, vagy megtapasztalás címén kapni egy-egy pofont a Sorstól, de amikor az őrangyal idelent elkísér bennünket minden egyes pofon helyszínére, már egyáltalán nem hat ránk lelkesítően.

Az őrangyalunk, vagy angyalaink egyik feladata, hogy a terv szerint a kitűzött cél felé irányítsanak, az általunk vállalt feladat, vagy a karmikus lecke levezetését felügyeljék, de az is, hogyha esetleg célt tévesztenénk és letérnénk a megtervezett útról, valamilyen módon visszatereljenek rá. Lucifer vezetésével erre megvan minden hatalmuk.

 

A harmadik tanulság sokkal hétköznapibb. A káreseményt követően az autópálya felügyelet az indokoltnál jóval magasabb kárigényt nyújtott be a biztosítóm felé. Konkrétan biztosítási csalást követtek el a káromra. Persze a biztosító ki sem vizsgálta az esetet, csak kifizette az összeget, amelyet utána rajtam követelt. A helyszínen én is készítettem fényképeket, és ezek elküldésével hívtam fel először a biztosító figyelmét a csalásra, majd a közút szolgáltatónak is elküldtem. Erre a közúttól egy burkolt fenyegetést kaptam válaszul, amelynek értelme, hogy ne kekeckedjek egy állami céggel!

Naná, hogy az igazságtalanul követelt összeget nem fizettem ki, és ezzel lezártnak tekintettem az ügyet. Részemről megtettem a tőlem telhető legtöbbet a mérleg kiegyenlítése érdekében. Felhívtam az adós figyelmét a tartozásra, ezzel megadva a lehetőséget a törlesztésre. Nem élt vele. Kiküldtem az éterbe az általam észlelt igazságtalanságot, az elrendezése már nem az én dolgom.

 

Gondolom, te is tudnál példákat felhozni az általad tapasztalt földi (i)gazságszolgáltatásról. Nekem akad bőven.

Amikor az emberek szembesülnek igazságtalanságokkal, olyankor merül fel bennük a kérdés, hogy miért engedi meg a Teremtő a gonoszságot, az igazságtalanságot a Földön? Miért lehetséges, hogy egyesek hatalmukkal visszaélve másokon uralmat gyakoroljanak, kihasználva kárára legyenek embertársaiknak? Látszólag úgy tűnik, hogy nem működik az égi igazságszolgáltatás, és arra méltatlanok élnek jó körülmények között, gazdagon, míg mások kénytelenek nélkülözni, pedig inkább megérdemelnék a könnyebb életet. Ennek is megvan a maga értelme, amire egy hosszabb lélegzetvételű magyarázatot adok, de  majd máskor…

 

Összességében véve rosszul nem jártam az esettel, mert a Sors hozzásegített egy szép, új autóhoz. A régi járgányomhoz eléggé ragaszkodtam, még jó ideig nem cseréltem volna le, ha nem vált volna használhatatlanná. Vagyis a végső következtetésem a történtek fényében:

Ha a Sors változásra késztet, annak eredménye olyan lesz, amilyet kihozunk belőle.

Köszönöm a figyelmet!

2017. február 11.