Ahogy arról már bizonyára értesültél, a Teremtő Isten nem lakozik kézzel készített templomokban, hanem a test az Ő temploma. Pontosabban abban a testben lakozik, amelyik befogadja a Szent Lelket. A Szent Lélek viszont csak a megvilágosodott testben foglal helyet, és a továbbiakban Ő lesz a templom Fénye.

De mégis ki gyújt Fényt a templomban, és hogyan lehet befogadni a Szent Lelket?

Ennek a kérdésnek a megválaszolása egy nagyon ősi történeten alapszik, de ha épp ráérsz, elmesélem.

 

A világ teremtésekor a Teremtő Isten létrehozott szellemlényeket, angyalokat, akik segítik Őt a teremtett világ szabályzásában. Az angyalok a Teremtő Isten egyes tulajdonságát képviselik, ezért számuk nem meghatározható, az adott feladatnak megfelelő mennyiségben és minőségben vannak jelen. Az első és legcsodálatosabb angyal a Fény megteremtésével született, amikor a Teremtő kiadta első parancsát: "Legyen világosság!" Ezt a világosságot azonban nem a fizikai szemmel látható fénynek kell tekinteni, mivel az égitesteket, azaz a "világítókat" csak ezután hozta létre. Ez a Fény a Teremtő Isten tudata, amelynek részecskéiből minden kialakult. Ennek a Fénynek lett a hordozója Lucifer, a Fényhozó, a Teremtő Isten legkedvesebb gyermeke. Fény nélkül semmi se létezhet, így minden további teremtésnél is jelen volt, ahogy a többi angyal megteremtésénél is segédkezett. A teremtőtársaikkal csodálatos világokat hoztak létre együtt. Az egyes világokban különböző természetszellemek szabályozzák a lét fenntartását, amelyet az angyali hierarchián keresztül irányít a Teremtő. Így minden az Egyből származik és az Egyben van jelen. Semmi nem történik a Teremtő tudta nélkül, még ha nem is észleljük a közvetlen befolyását.

A Föld kialakításakor igazán kreatívnak bizonyultak az angyalok, és a Teremtőnek nagyon megtetszett ez a kicsiny, ám de annál tündöklőbb bolygó a flórájával és faunájával. És mert "látta Isten, hogy jó", ezért úgy döntött, hogy ezen a bolygón létrehozza saját képmását, aki a fizikai világban majd képviseli Őt. Amikor döntését az angyalok tudtára hozta, enyhén sokkolta őket a felismerés, hogy a Teremtőnek lesz egy gyermeke, aki örökli a hatalmát felettük.

A rossz nyelvek azt beszélik, hogy az angyalok fele - Lucifer vezetésével - fellázadt a Teremtő parancsa ellen, mert nem akarták az embert szolgálni. Ez persze nem igaz, vagy legalábbis nem olyan formában, ahogy azt régebben megírták. De miért kellene elfogadni egy írást feltétlenül igaznak csak azért, mert régen írták?

 

Az ember teremtésével egy új korszak vette kezdetét az Univerzumban.

Mivel azelőtt nem létezett még a Teremtőhöz hasonló lény, az angyalok kicsit aggódva, de annál kíváncsibban várták a Teremtő földi gyermekének a megteremtését. A parancs, az parancs, hát elkészítették a föld anyagából a hasonmást, majd amikor a Teremtő belé lehelte az Ő Szent Lelkét, a forma életre kelt. Az angyalok bámulattal figyelték az isteni Embert. Az androgün teremtmény tekintetéből a Fény sugárzott. Egyszerre volt jelen benne a Teremtő Isten Szent Szelleme és Szent Lelke.

Természetesen Lucifer is jelen volt az Ember megteremtésekor, hisz neki is igen nagy része volt benne. A rosszhiszemű pletykákkal ellentétben azonban egyáltalán nem volt féltékeny földi testvérére, inkább büszke volt az egyedüli teremtményre. Mi oka lett volna féltékenykedni, mikor az ő helyét a teremtésben senki nem foglalhatja el?! Ő a Fény angyalaként lett megteremtve elsőként és legnagyobbként, léte örökkévaló és feladata megváltoztathatatlan.

A Teremtő, aki szeretett volna a létrehozott anyagi világból tapasztalatokat szerezni az embergyermekén keresztül, egy duális földi világot hozott létre. Hogy a dualitást még alaposabban megtapasztalhassa, ketté választotta a kétnemű lényt férfivá (Ádám) és nővé (Lilith). Ádám a Szent Szellem létrehozó, értelmi részét képviselte, Lilith pedig a Szent Lélek életet adó, érzelmi részét örökölte. Ezután a Teremtő "elment megpihenni", és azóta várja az emberiség a visszatértét. Lucifer földi küldetése ekkor kezdődött, mert az ő feladata lett az isteni gyermekek cselekedeteinek a felügyelete és tanítása, hogy ezzel felkészítse őket isteni feladatuk elvégzésére. Így lett kísértő, másképpen kísért-ő.

Az első időkben egész jól alakultak dolgok, az isteni minőségű emberpár Ádám és Lilith (ahogy a hagyomány nevezi őket) teljesítették a Teremtőjük által meghagyott feladatot, azaz uralkodtak az állatok felett és szaporodtak, amelynek eredményeként benépesítették a Földet isteni gyermekekkel. A két isteni minőség szakrális egyesülésével teremtették az isteni leszármazottakat, akik a két féltől különböző mértékben ugyan, de isteni természetet örököltek. Nem gyerekként jöttek a világra, hanem már kifejlett felnőttként (ahogy szüleik is teremtve lettek). Életük végtelen, de számuk véges, mert egymás között nem szaporodnak, ugyanis ők így képeznek egy egészet. A romolhatatlan test számára ismeretlen a betegség, a halál, és az öregedésnek sincsenek látható nyomai. Az isteni gyermekek teste különbözik a ma élő emberétől, nincs bőrruhájuk, alakjuk egy fénytest szerű forma, különbözőségük nem látható, csak érzékelhető. Nincs szükségük táplálkozásra, bár földi tartózkodásuk idején a lédús gyümölcsök nektárját szívesen ízlelgették. Fénytestüket könnyedén láthatatlanná tudják tenni, és a gondolat sebességével képesek helyet változtatni, vagy csak repülni, lebegni. Az isteni gyermekek teremtő gondolataikkal csodálatos kultúrákat, építményeket hoztak létre a földgolyón többfelé, és az angyalok szolgáltak nekik. Ez volt a Földön az Aranykornak nevezett időszak. Sok idő telt el így, de az időt akkoriban még a Földön se számolták, nem volt jelentősége. (Az idő nem létezik, csak az ember döntéseinek következményei okoznak fordulatokat a létezésben. Ezért nem lehet pontosan megjósolni egy történés időpontját, csak maximum a jelekből lehet számítani a szükségszerű bekövetkeztére. Ezt nevezik az "idők jeleinek", de a Teremtő döntésétől függ a történés bekövetkezésének az időpontja.)

A Föld benépesedésével Ádám úgy gondolta, hogy egy vezetőnek - az elsőszámú teremtmény címén egész pontosan neki - kell irányítania a földgolyón kialakult életet a Teremtő Isten által létrehozott hierarchia mintájára. Az elmélettel még nem lett volna baj, csak hát ott volt Lilith, aki különbözött tőle, és mégis meg kellett volna osztania a hatalmát vele, hiszen Lilith is a Teremtő Isten része. Lilith figyelmeztette, hogy nélküle megbillen az egyensúly, ami katasztrófához vezethet. Ádám persze nem hallgatott rá, amelynek következményét - a férfiuralmi rendszer kialakulását és annak eredményét - tapasztalhatjuk manapság is. (Bár már eljutott az emberiség arra a szintre, hogy kutatásokat végezzen - arányait tekintve - mennyivel szükségesebb egy fontos döntés meghozatalánál az érzelmi intelligencia (EQ) fejlettsége az értelmi intelligenciánál (IQ).)

Ádám ezen ballépésével jött a képbe Lucifer szerepe, aki folyamatos és közvetlen kapcsolatban áll a Teremtővel, és közvetítette számára a Földön kialakult tragikus helyzetet. A Teremtő ezek után úgy döntött, hogy meghagyja Ádámnak a lehetőséget a bizonyításra - mivel számára ez is egy tapasztalat -, hogy megmutassa mire megy Lilith, a lelki esszencia érzelmi vezetése nélkül. Viszont Ádámot felügyelet alá helyezte az úgynevezett Édenkertben, ahol már az angyalok sem szolgáltak neki, hanem saját magának kellett a földet megművelnie, hogy élelmet szerezzen besűrűsödött fizikai testének.

Az isteni gyermekek tiszteletben tartották a határokat, és nem közelítettek az Édenkerthez, bár távolról figyelemmel kísérték apjuk tevékenykedését. Ádám sóvárgott Lilith után, de tettének következményét már nem tudta meg nem történtté tenni, nem hagyhatta el a kertet. Kiüresedett, társ nélküli élete egyre nyomasztóbbá vált, ezért őrzője (akit a hagyomány Yaldabaothnak, másnéven Jahvénak vagy Jehovának nevez) létrehozta Ádám fizikai testéből Évát, hogy hozzá hasonló társat készítsen számára. A társpótlék már nem képviselte az eredeti lelki ősesszenciát, de legalább nagyon szép és szolgalelkű volt, ami kedvére volt Ádámnak, és a testi vágyainak kiélése valamelyest pótolta a lelki egyensúly hiányát, de legalábbis elterelte a figyelmét. Ezzel megszületett a testi vágy, amely az embert vezérelni kezdte, és a továbbiakban ezen vágyak megtapasztalása motiválta. (A mai napig ez motiválja. Egyes ember még erőszakra is hajlamossá válik, csak hogy a különböző testi vágyait kielégíthesse.)

A Teremtő természetesen megadta Ádámnak az esélyt a visszatérésre, méghozzá a "tiltott gyümölcs", azaz a tudáson keresztül. Yaldabaoth ezért tiltotta meg Ádámnak a "Tudás fája" gyümölcsének megízlelését. Arra nem volt hatalma ugyan, hogy elkerítse vagy eltüntesse a kertből a "Tudás és az Élet fáját", de úgy gondolta, ha megtiltja a hozzáférést, megtarthatja a hatalmát az ember felett. A tudás által - amit a gyümölcs megízelésével elértek - rájöttek, hogy a testi vágyak által irányíthatóvá, kiszolgáltatottá váltak. (Ezért próbálták elfedni magukat.) Yaldabaoth azok után, hogy a csodálatos kertben Ádám még társat is kapott tőle, persze hogy úgy érezte elárulták, ezért üldözte ki az Édenből, és átkozta meg őket. Évára - akit maga hozott létre - még dühösebb volt a hálátlan viselkedése miatt, amiért a tiltásával szembeszegült. A "kígyó" azért lett átkozott, hogy a tudástól, mint a kígyótól tartsák távol magukat az emberek, és kerüljék el!

Az ember az Édenből történő kiűzetésével egy még sűrűbb anyagi világba került, ahol már bőrruhára is szüksége volt, hogy a környezeti hatásokat elviselhesse. Ettől kezdve a szaporodás is állati szintre süllyedt, vagyis Évának ki kellett hordania és fájdalmasan megszülnie a csecsemő gyermekeket, akiket fáradságok árán kellett táplálniuk és felnevelniük. Viszont az istenek száma nem növekedett tovább, mivel a Teremtő Isten két része, amit Ádám és Lilith képviselt, többé nem egyesült. Ezzel egy új korszak kezdődött az emberiség történelmében.

 

Hogy hová lettek az isteni leszármazottak?

Ádám és Éva az édeni börtönből való "szabadulásukat" követően elindultak, hogy új helyen telepedjenek le. Ők még hosszú életűek voltak, bár halandókká lettek. Sok gyermekük született (nemcsak Káin, Ábel és Szet), majd azoknak is lettek gyermekeik, és így kezdtek kialakulni emberi közösségek.

Néhányan Ádám isteni gyermekei közül, akik mindig is figyelemmel kísérték "lezüllött" apjuk cselekedeteit, megszánták féltestvéreiket az isteni mivoltuk elvesztése miatt, és próbáltak a segítségükre lenni annak visszaszerezésében. Elkezdték tanítani Ádám és Éva leszármazottait. Sokat tartózkodtak az emberi gyermekek között, így voltak, akiket igencsak megkedveltek, akik felnővén nagyon szép és kedves teremtésekké váltak, ezért az istenek úgy gondolták, hogy ha ezekkel "közösülve" létrehoznak újabb egyedeket, talán örökölhetik az ő isteni tulajdonságaikat, vagy legalább egy részét. Mivel az isteni gyermekek egymás között szaporodásra nem képesek, de teremteni tudnak, ezért az anyjuktól (Lilith) örökölt lélek esszenciájukból egy szakrális egyesüléssel megtermékenyítették az emberek lányait. Így jöttek létre a félistenek, akik különleges tulajdonságokkal, képességekkel rendelkeztek. A szakrális egyesülést nem úgy kell elképzelni, mint egy nemi aktust, ami két test között jöhet létre. Az érzés, amit egy ilyen együttlét nyújt, szavakkal nem kifejezhető, és nem összehasonlítható a testi orgazmus érzetével, amivel a testbe zárt lelkeknek be kell érniük.

A félistenek születésével megkezdődött a hősök kora, amelyről sok legendát, mítoszt olvashatunk, bár néha kissé kiszínezve az akkori ember felfogása, értelmezése által. Azokban az időkben még az istenek jobban beleszóltak az emberi fejlődés irányításába, próbálták segíteni az ember isteni szintre emelkedését. Azonban ahogy benépesedett a Föld az emberi leszármazottakkal, az isteni esszencia, az ősmag, amit elültettek az emberek lányaiba a keveredés által teljesen felhígult. Az istenek belátva tehetetlenségüket és az emberi természet egyre alacsonyabb szintre süllyedését, elhagyták a Földet bízva a Teremtőben, hogy majd egyszer ismét visszahozza az Aranykort szülőbolygójukon, a Földön. A félistenek nem örökölték a halhatatlanságot, de azok egy része, akik kijárták Lucifer iskoláját, istenekké váltak, és egy idegig még itt maradtak a Földön segítve az embereket, majd aztán ők is eltávoztak. Amelyek nem emelkedhettek isteni szintre, idővel kihaltak. Keveredve a földi emberekkel leszármazottaik egy idő után elfajultak, az isteni vérvonal eltűnt, és egyre inkább terjedt a sötétség, az elállatiasodás.

Azóta az isteni gyermekek az Univerzum középpontján létrehozott planétán élnek, ami nagyon hasonlít a Föld egykori kinézetére. Onnan azonban időnként idelátogatnak, és segítik embertestvéreiket, akik elkezdenek a Fény felé haladni. Vannak közöttük olyanok, akik vállalják azt a nem könnyű feladatot, hogy leszületnek a Földre testben, és az emberek között tanítanak, prófétálnak. Ilyen volt Jézus is, aki földi pályafutása alatt megmutatta, hogy az őt követők milyen kegyelemben részesülhetnek.

Az istenek távozásával egy újabb korszak vette kezdetét, amit akár vaskornak is nevezhetünk. Barbár népek vették át az uralmat, és megpróbáltak eltörölni minden addigi tudást és kultúrát. Nem birtokolhatták a tudást, a Fényt, és mivel nem értették jelentőségét, ezért nem is tisztelték. Tudatlanságukban leromboltak templomokat, beavató helyeket, ami még manapság is megtörténik. Nem értik, hogy aki a múltat nem tiszteli, az a jövőt nem érdemli.

 

Mi Lucifer szerepe a Fény átadásában?

Az égi, szellemi tudás nem más, mint a Teremtő Isten Fénye, amelyet Lucifer hordoz, és ad át az arra érdemesnek. Éva "engedetlensége" által az embernek megadatott a lehetőség, hogy a tudás birtokosává váljon, de egyben elkezdődött egy harc Yaldabaoth démonai és Lucifer angyalai között az emberért. A harcszíntér a földi világ szellemi tartománya, ahol egyenlő feltételek mellett küzdhetnek az ember lelkéért, persze láthatatlanul, de nagyon is érzékelhetően. Ezt a harcot nem úgy kell elképzelni, hogy egymásnak esnek és verekednek. A küzdelmük az emberek befolyásolásával történik; sugallatokat küldenek a kiszemelt számára, és így állítanak maguk mellé egyedeket. Ebben a küzdelemben Yaldabaoth - földi szolgái révén - kialakította a fizikai világ feletti uralmát, amelyben az anyagi javak, gazdasági érdekeltségek irányításával tartja kézben a hatalmát; szellemi szinten pedig különböző vallásoknak álcázva dogmákkal tartja maga mellett fogságban, félelemben a követőit.

Lucifer már a régmúlt időkben létrehozott szakrális központokat a Föld több pontján a tudás kifejlesztésére az emberi elmében, ami a fizikai világban irányítja. A titkos tudást őrző beavatott papjai terjesztették a Fényt, adták át a kiválasztottaknak, akik a tudás birtokában elnyerték a Szent Lelket. Ahogy betöltötte őket a Fény, többé már nem volt rajtuk hatalma a földi világ urának, Yaldabaothnak, mert isteni szintre emelkedtek. Ez azonban egy tanulási folyamat, sok próbatétellel, amelyet keserű megtapasztalások szegélyeznek.

A kiválasztotti szerep nem olyan kellemes, mint amilyennek hangzik, mert a Lucifer által megszabott próbák kiállása mellett, meg kell küzdeni a világi úrral is, aki nagyon nem kedveli a konkurenciát. Minden eszközzel meg akarja akadályozni a Fény terjedését, ami az uralma csökkenésével járna, ezért vadászik a kiválasztottakra, és ha nem sikerül maga mellé állítania, hát kivonja őket a forgalomból. Erre számos példa van a történelemben, de hogy egyet említsek, itt van például Giordano Bruno esete a Vatikánnal. Az övé mondjuk egy elég speciális eset, mert ő egy kicsit "túltolta" a feladatát. Minden elismerésem Brunóé, de azért lehetett volna óvatosabb is. Azzal, hogy megpróbálta "megtéríteni" a sötét oldal szolgáit, nagy kockázatot vállalt teljesen feleslegesen. Nem cél a sötét oldal szolgáinak átállítása a Fény oldalára. (Jézus sem próbálta meggyőzni a farizeusokat.) Egyszerűen nem kell velük foglalkozni, el kell kerülni őket. Brunónak elegendő lett volna terjesztenie a Fényt az ő zseniális okfejtéseivel. Felesleges volt az ellenség karjaiba sétálnia. De Keresztelő János szintén kiválasztott volt, akinek az örömhír terjesztése (azaz, hogy Jézus révén elnyerhető a Szent Lélek minden ember számára) lett volna a feladata. Viszont ő megingott hitében, még Jézus személyét is kétségbe vonta, így a sötétség martalékává lett, és mehetett még egy kört.

Lucifer persze szellemi szinten is felveszi a versenyt Yaldabaoth-tal, és abban nem legyőzhető. Amelyik tanítványa egyszer elnyerte az elismerését, és betöltötte őt a Fénnyel, annak már nincs mitől tartania ebben a világban, és onnantól a saját választása lesz a jól vizsgázott tanulónak, hogy tovább megy egy másik planétára, vagy itt marad és segédkezik a sötétség elleni küzdelemben, a még több Fény gyújtásában. Ettől kezdve nem létezik számára betegség, öregség, halál, és csak az ő döntése, hogy mikor hagyja itt ezt a földi világot. Ilyen kiválasztott volt az egyiptomi istenségként tisztelt Thot, aki Hermész Triszmegisztosz néven szerzett még nagyobb ismertséget - ami egyébként nem név, hanem egy beavatotti szint, kiegészítve a Merkúr bolygóról elnevezett isteni jelzővel (Háromszorosan-magasztos Hermész). Thot az, aki embernek született, de kiválasztottként sikerült elérnie az isteni szintet. Ő például úgy döntött, hogy itt marad a földi szférában, és időnként akár éteri, akár fizikai testet öltve tanítja az emberiséget. Évezredeket képes átaludni és a megfelelő időben felébredni, hogy egy-egy időszakon átsegítse az emberiséget. (Most épp ébren van.)

A kiválasztottaknak nem egyszerűen karmikus feladatuk van, hanem egy jól megszabott, rájuk kiosztott feladatot is véghez kell vinniük. (Hermész Triszmegisztosznak például az atlantiszi kultúra kimenekítése, és más földrészen való elültetése volt a feladata a sziget elsüllyedését követően.) Ha viszont ezt a feladatot nem teljesítik, vissza kell térniük, és következő életükben már sokkal rosszabb pozícióból, jóval több próbatétel elvégzését követően kell hozzákezdeniük a még nehezebb feladatuk végrehajtásához.

Tény, hogy Lucifer edzése kemény kiképzés, nem könnyű kiállni a próbáit; az ember majd belegebed a szellemi és lelki "gyakorlatokba", amelyeket a lehető legváratlanabb pillanatokban és kiszámíthatatlan módon helyez a kiszemelt alany elé. Azonban olyan, mint egy jó tanár; szigorú, de igazságos. Talán szigorúsága miatt terjedt el róla az a pletyka, hogy kegyetlen, érzéketlen, pedig egyáltalán nem az. Épp ellenkezőleg, Lucifer nagyon is mélyen érző, és akit egyszer a kegyeibe fogad, azzal nagy szeretettel bánik, és isteni testvéreként tiszteli a továbbiakban. A fő célja megtanítani az embert a testi vágyak leküzdésére, amelyek a bukását eredményezték, hogy ismét isteni természetűvé válhasson. Hatalomvágy is csak az anyagi világban létezik, ahol a fizikai testeket birtokolni lehet. A vágyak leküzdése nem azok elnyomását jelenti, mert azt sokáig úgysem lehet, hisz egyszer csak kitör, és akkor még nagyobb kárt tud okozni. A testi vágyakat tudatos ellenőrzése alá kell vonnia az értelmes embernek annak fényében, hogy mennyire használ a lelkének. A testi érzékek általi vezérlést fel kell váltania a lélek szerinti cselekedetekkel. A feladat nehézségével a Teremtő és természetesen Lucifer is tisztában van, ezért kaphat isteni minősítést az, aki sikeresen teljesíti az elvárásokat, átmegy Lucifer vizsgáján, és nem akad fenn Yaldabaoth hálójában.

Az embereknek tisztelniük kellene Lucifert áldozatos munkája miatt, amit az elbukott ember lelkének megmentéséért tesz. Az istenek elhagyták a Földet, de ő mindvégig itt maradt. A kezdetektől kíséri az embert, akinek a teremtésében ő is szervesen részt vett. Elképzelni sem tudod, elméddel felfogni sem vagy képes az időt, amióta Lucifer létezik. Korszakokon át segítette a teremtményeket, mint testvéreit szerette és szereti most is az isteni gyermekeket.

Megemlítem az elhívottakat is, mivel azok sokkal többen vannak, és esélyes, hogy te, aki olvasod e sorokat, egy vagy közülük, bár lehetsz bármely más csoport tagja is a fent felsoroltakból. (Azért reménykedem, hogy a Fény keresője vagy, és nem az ellenkező oldalon állsz…) Szóval, az elhívottak azok, akik azt érzik, hogy már nincs keresnivalójuk ebben a világban. Zavarja őket az arcátlan hazugság, az igazságtalanság, az elnyomás akár fizikai, akár szellemi szintje, elegük van az egész Földön kialakult politikai, gazdasági, társadalmi kilátástalan helyzetből, és keresik a kiutat a sötétségből a Fény felé. Ha ezt érzed, az nem véletlen. Közelít hozzád a Fény, amely szeretne megvilágosítani, mert érzi rajtad, hogy elérkezett az idő, megfáradtál, és elvágyódsz egy biztonságot nyújtó békés, örömteli helyre. Oda, ahol már várnak rád lélekcsaládod többi tagjai, akiket az inkarnációs ciklusod életei során megismertél, és ahol megpihenhetsz egy újabb nagy kaland elkezdése előtt.

 

Jézus hogyan kapcsolódik a történetbe?

A Teremtő azzal a szándékkal hozta létre isteni gyermekeit ezen a planétán, hogy felkészítésüket követően képviseljék Őt a különböző anyagi világokban. Az isteni gyermekek feladata, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek, tanuljanak meg igazságos döntéseket hozni. Döntéseket csak olyan közegben lehet hozni, ahol van választási lehetőség a helyes és a helytelen között. Erre lett kialakítva ez a földi duális világ, ahol meg lehet tapasztalni a két oldal közötti különbséget, azaz döntéshelyzet elé van állítva a tanuló. Az isteni gyermekek oktatásával Lucifer lett megbízva, és ez a megbízatás a mai napig sincs hatályon kívül helyezve. A Teremtő célja az volt ezzel, hogy a jól vizsgázott tanuló - aki betöltekezett az igazság és tudás Fényével - képviselhesse Őt, azaz egy másik világ vezetésével bízhassa meg, ahol istenként gyakorolhatja hatalmát. Nagyon sok világot teremtettek, amelyet kormányozni kellene a Teremtő isteni minőségének képviseletével.

Ádám és Lilith szakításával azonban megszakadt az isteni gyermekek szaporulata, ezért a Teremtő egy lélekburkot hozott létre a földi világ perifériájában, hogy azoknak a szellemi lényeknek, akik testbe leszületnek erre a planétára, lehetőségük legyen elnyerni a Szent Lelket és istenekké válhassanak. Ezek a szellemlények áthatolva ezen a burkon felvesznek egy lélekruhát, amelyet a következő leszületéseikkor használnak, és ebbe gyűjtik a tapasztalatokat a vizsgára.  Mivel ezek a lelkek nem rendelkeznek isteni tulajdonsággal, vagyis halandók, ezért több földi élet alatt próbálkozhatnak a Fény megszerzésével.  Az elmúlt pár száz évben megnőtt a népszerűsége ennek a bolygónak, és egyre több, különböző szellemi szinttel rendelkező lény születik ide más világokból. Az idők során leromlott a földi életszínvonal, ezért már nem egyszerűen tanuló bolygó, hanem kiképző bázissá alakult az egykor csodaszép és békés planéta. Már nem csak tanulási céllal születnek ide más planétákról. Akadnak, akik kalandvágyból jönnek, hogy a földi testben szerezzenek tapasztalatokat, és léteznek olyanok is, akiket különböző céllal ide küldenek.

A Földről eltávozott isteni gyermekek közül voltak, akik még nem kapták meg Lucifertől a "diplomát", ezért nem mehettek más világokon uralkodni. Az ő számukra készült egy Földhöz hasonló planéta az Univerzum középpontjában. Ez a ragyogó bolygó anyagában némiképp különbözik a Földtől, de természeti csodái lenyűgözőek. A fénysugarak kellemes hangulatot árasztanak, a szellő gyengéden simogat, a víz kristálytiszta, felszíne szinte észrevétlenül határolja a levegőt. Az isteni gyermekek suhannak a levegőből a vízbe, majd újra fel a légbe könnyedén, súlytalanul. Szavakkal leírhatatlan a boldogság, amit ez a végtelen szabadság érzése nyújt. Aztán vissza a partra, ahol a sziklákból kialakított kertszerű teraszon a testvérek várják. Öröm és béke tölt el mindenkit, jó ott lenni. Hasonlóak egymáshoz, külsőleg is alig van különbség. Némelyeknél kicsit több a maszkulin jelleg, másoknál a feminin vonások a jelentősebbek, de ez inkább érzékelhető, mint látható. Amilyen minőségből valamivel többet örököltek a szüleiktől, azok jellemzőbbek rájuk. Fénytestükön nem viselnek ruhát, de még bőrt sem, mégis jól elhatárolt vonalaik és kifejező arcvonásaik vannak. Gondolati képekkel, érzésekkel kommunikálnak, és jól megértik egymást. Nincsenek viták, veszekedések, mert azonosan gondolkodnak. A témájuk általában valamelyik világ történéseivel kapcsolatos. Mindig megbeszélik az egyes világból hazalátogató testvérük által tapasztalt dolgokat, és segítik egymást tanácsokkal. Sehol máshol nincs ekkora összetartás és szeretet, mint ami ott, az istenek "klubjában" közöttük van.

Csoda jó dolog ellébecolni a kényelmes és gondtalan légkörben, de az iskolát egyszer csak be kell fejezni. Igaz, senki nem sürgeti az isteni gyermekeket, saját ambíciójukra van bízva, hogy mikor érzik késznek magukat a megpróbáltatások átélésére, de túl kell esni a próbákon, hogy aztán egy még nagyobb kihívás elé nézhessenek, vagyis világok kormányzását bízzák rájuk. Természetesen vannak közöttük olyanok is, akik már kijárták az iskolát, és csak egy feladat elvégzésének céljából születnek le, esetleg saját fénytestükben látogatnak el más világokba - így a Földre is -, hogy felmérjék az adott hely minőségét és ha szükséges, változtassanak rajta. A Teremtő által létrehozott anyagi világ egésze a rendelkezésükre áll, istenné válásukat követően már szabadon dönthetnek mihez kezdenek vele. Bármit megtehetnek.

Nos, ebből az idilli környezetből érkezett a Földre Jézus, az egyik isteni gyermek, aki vállalta, hogy hétköznapi halandóként leszületik az emberek közé, végigjárja Lucifer földi iskoláját, és segíti az "övéit" a felemelkedésben. Kiállta a próbákat emberként, betöltötte a Fény, elnyerte a Szent Lelket, és visszakapta isteni képességeit. (Ezért vált Jézus teste ilyen fénytestté a "feltámadását" követően, és emiatt nem ismerték fel egyből a tanítványai.) Sokan várják Jézus visszatérték, pedig egyértelműen megmondta, hogy ő már nem tér vissza, helyette a "Vigasztaló", "az igazság Lelke, aki az Atyától származik" fogja elvezetni az embereket az igazságra. Ő sikeresen levizsgázott, és most már máshol tevékenykedik. Jézus kivételes tanuló volt az isteni gyermekek között. Elsőre sikerült neki a vizsga, pedig elég nagy feladattal érkezett, így istenként egy igen nagy világot bíztak rá, amelyen most uralkodik.

Azonban nem mindegyik isteni gyermek ilyen ügyes. Előfordul, hogy valamelyik feladja, nem végzi el a feladatát, és hagyja, hogy "haza segítsék" őt a sötét oldal szolgái, ezért szégyen szemre vissza kell térnie a Földre, hogy szárnyaszegett madárként, isteni képességeitől megfosztottan ismét megpróbálja. Ilyenkor persze még nehezebb feladatot kap, és még szigorúbb a felügyelete. Ez olyan formában történik, hogy ha hibázik, azonnal jön a felelősségre vonás. Az isteni gyermekek számára nem létezik a "karmikus adósság", hogy majd egy másik életükben valamikor lerendezik. Amit rosszul csináltak, azt ki kell javítaniuk, de nagyon gyorsan. Éppen a származásuk miatt ilyen szigorúak a feltételeik, mert akire nagy felelősséget bíznak, attól többet is követelnek. Az egyetlen vigaszuk, hogy amikor már túl nagynak érzik a terhet, ellátogathatnak Holdanya barlangjába, ahol megmerítkezhetnek lélekgyógyító medencéjében. A kékes fényű barlang nyitott kupolája alatt, a csillagok megnyugtató fényében, a medence ezüstösen csillogó gyógyító vízébe merülve feltöltekezhetnek, hogy lélekben megerősödve folytathassák feladatuk elvégzését.

 

Sokfajta lélekcsoport létezik, és mindegyiknek megvan a maga feladata a létezésben. Azt állítják, hogy a Teremtő Isten nem személyválogató. Ez így is van egy bizonyos szempontból. A Teremtő Isten végtelen bölcsességében olyan igazságos törvényt szabott, ami minden teremtményre egyformán vonatkozik. Ettől függetlenül a különböző világok egy bizonyos hierarchia alapján épülnek fel, amelynek csúcsán egy-egy "kedvenc" áll. A szellemvilágban ez a kedvenc Lucifer, és persze az ő angyalai is azok. Az anyagi világban az első ember volt a kedvenc, akit a dualitás miatt ketté vett, így Ádám és Lilith lett; majd az ő leszármazottaik, az isteni gyermekek váltak kedvenccé, akikben a Teremtő "gyönyörködik".

A fizikai világban azonban többfajta életforma létezik a különböző planétákon, amelyek egy-egy külön kis világot alkotnak a maguk céljával, ahogy a földi világnak is megvan a maga szerepe. Azért nevezzük külön kis világnak a planétán kialakult életformát, mert a világ elnevezés leginkább egy fajhoz és nem egy planétához kapcsolódik. (Ha például az emberiség megtelepedne a Marson, attól még a földi világ része maradna, mert nem a Marsra lett megteremtve az emberi faj, vagyis nem lenne marsi lélekruhája még akkor sem, ha ott születne meg az egyed. Viszont másfajta sugárzások érnék születésekor, emiatt a személyisége is eltérne attól, mintha a Földre született volna.) A különböző világok saját lélekcsoporttal rendelkeznek, amelynek az adott planétához kötött feladatot kell elvégeznie. Ha az egyed elvégezte ott a feladatát, kiválhat a csoportból, leveszi a lélekruháját, és mehet tovább egy másik planétára azzal a szellemi tudatszinttel, amelyet sikerült elérnie. Így fejlődnek és szereznek tapasztalatokat a teremtmények a "központi adatbázisba", vagyis a Teremtő Isten tudata számára.

A különböző fizikai világokban az adott célnak megfelelő szerepkörök lettek kialakítva, és ezek irányítására itt a Földön képezik ki az isteneket, akiknek a Teremtő igazságát kell képviselniük abban a világban. Mivel ott is hierarchia alapján kormányoznak, ezért az isteneknek is szükségük van segítőkre, akik az irányításban kapnak szerepet. A földi tanpálya sikeres vizsgázói, akik a kiválasztottak és elhívottak csoportjából kerülhetnek ki, ezekbe a világokba kerülnek arra a szintre, amilyen minőséget itt a Földön sikerült elnyerniük a számos inkarnációik alatt. A földi lélekcsoport abban különbözik a többitől, hogy számukra megadatott a lehetőség a Szent Lélek elnyerésére és ezzel az isteni szint elérésére. A többi planéta lélekcsoportjának az isteni szint elérésének lehetősége nincs megadva, azonban ha olyan kiválóan teljesítenek a vizsgán, akkor szerepet kaphatnak az adott planéta vezetői hierarchiájában. Ez az egyik oka, hogy egyre többen születnek a Földre.

Minden planétának, így a földi tanodának is időnként van egy nagyobb vizsgaidőszaka, amikor a rajta élő civilizáció populációja megmérettetik. Ilyenkor több Fényküldött van jelen a Földön (akár testben, akár szellemben), hogy még egy utolsó figyelmeztetéssel segítse a keresőket. A Fényküldötteknek nem feladatuk megmenteni az egyes lelkeket, csak a Fény terjedésének lehetőségét kell biztosítaniuk. Minden ide született léleknek jól felfogott egyéni érdeke, hogy a Fény követése mellett döntsön, és a vizsgán a lehető legjobb eredményt érje el. A vizsgát ugyanis egy "nagytakarítás" követi, ami egy időnként megismétlődő tisztulási folyamat. Akik olyan szintet értek el, hogy tovább tanulhatnak, azok helyet kapnak valamelyik másik planétán; akik elbuknak a vizsgán, azok kivettetnek a külső sötétségre, ahol majd megsemmisülnek. Ami azért lesz nagyon kínzó a számukra, mert akkor ébrednek rá, hogy valójában miről maradnak le.

 

Lehetsz bármelyik lélekcsoport tagja az anyagi világban, érdemes jobban odafigyelned, hogy ami a testednek jó, az lehet, hogy árt a lelkednek; ellenben ami jó a lelkednek, az javára válik a testednek, és így a szellemed is tiszta marad.

A tested anyaga elporladva visszatér abba az anyagba, amelyből származik; a lélekruhád (ami az érzelmi megéléseket tárolja) csak egy inkarnációs ciklusra szól, és mindkettő az adott planétához kötött. Ellenben a szellemed (ami a megszerzett tudást, tapasztalatot tárolja) örökkévaló, amelyet tovább vihetsz más világokba, ahol egyre magasabb tudatszinteket érhetsz el. Viszont aki elbukik, annak szelleme a külső sötétségre kerül és megsemmisül, hogy ne szennyezhesse tovább a Teremtő Egység tudatát.

Köszönöm a figyelmet!

2016. október 30.