Lehetséges, hogy valaha, valaki már megfogalmazta ilyen formában ezeket a gondolatokat, de ennek nem néztem utána. Tény, hogy elképzelésemet átszövik az érzelmeim, és ettől az okfejtésem elrugaszkodottabbnak tűnhet a földi valóságtól, de megpróbálom röviden, érthetően kifejezni szárnyaló gondolataimat, lehozva a földi síkra. Persze sokkal egyszerűbb lenne, ha te mernél elszakadni egy kis időre az anyagi világtól, és hagynád magad velem szárnyalni.

Az ember teremtéséről

A Teremtő Isten kétlényegű. Az egyik része, Akit Szent Atyának is nevezünk, a Szent Szellem, az értelmes világ kialakítója, Ő a Nagy Építő, Aki mindent létrehoz és fenntart. A másik része a Szent Anya, a Szent Lélek, aki a megteremtett világ élőlényeinek az életet biztosítja, és akiről a Teremtés könyve elején azt olvashatjuk "Isten Lelke a vizek felett lebegett" (Ter. 1,2). Vagyis a Teremtő Isten része, méghozzá a Lelke lebegett a vizek felett, és volt jelen a földi élet teremtésénél. Ők ketten képeznek egy egészet, akit Teremtő Istennek nevezünk.

Amikor azt olvassuk az ószövetségi Bibliában, a Teremtés könyvében, hogy Isten azt mondja: "Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra" (Ter. 1,26), azért beszél többes számban, mert az Atya és az Anya csak együttesen képesek létrehozni élőlényeket, így lett az ember a teremtés eredménye: "Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket." (Ter. 1,27)

A Bibliában a teremtés történetét eléggé leegyszerűsítve találjuk, a sok száz oldalból csupán pár oldalt szántak erre, így jó néhány részt kiszavaztak belőle az Írás összerakói, ahogy például azt is, hogyan lett az egyből kettő, és aztán miért lett megint egy.

Amikor a Teremtő Isten megalkotta az embert, egy androgün (férfi és nő egyben) teremtményt hozott létre a hasonlatosságára. Viszont, hogy a duális világban is élményeket tudjon szerezni, ketté választotta a teremtményt, így lett férfivá (Atya) és nővé (Anya), vagyis ők lettek az első isteni minőségű emberpár, Ádám és Lilith. (Ezért keresi minden férfi és nő a hozzáillő társát, akivel egy egészet alkothat.) Ezt a történetet már részleteztem a Lilith ősi istennő, vagy a démonok királynője? című írásomban, ezért most csak röviden összegzem.

Ádám, aki a földi világban betöltött szerepe miatt a fizikai erőt is képviselte, felsőbbrendűnek gondolván magát, erejével visszaélve, Lilithnek alárendelt szerepet szánt, amit persze Lilith visszautasított, mivel egyenrangúnak lettek teremtve, és ezért inkább lelépett Ádámtól. Ezek után Ádám bepanaszolta Lilithet a Teremtő Istennél, amiért nem hajlandó alávetnie magát neki, és kérte, parancsolja meg Lilithnek az engedelmességet. Ámde a Teremtő nem kényszerítette Lilithet az engedelmességre Ádámmal szemben, hanem inkább Ádámnak adott egy lehetőséget arra, hogy bizonyítsa, mennyit ér az ő hatalomvágya, és mihez kezd vele. A Teremtő kíváncsi volt arra, hogy mi történik abban az esetben, ha hagyja, hogy elnyomják a teremtés női megnyilvánulását. Ennek eredményét tapasztaljuk a mai napig is.

Természetesen a megoldást is megkapta Ádám, ha sikerülne rájönnie végre, hogy ő nem a teremtés koronája, csak az egyik része. A kulcs az Éden kert "tiltott gyümölcsének" szimbolikájában rejtezik. Amikor Éva szakított a Tudás Fájáról, megízlelte a gyümölcsét, vagyis a tudás birtokosává vált, és ezek után adott belőle Ádámnak, ezzel lehetővé téve számára, hogy a női lényegen keresztül a tudáshoz ő is hozzáférjen. Azaz, amit Ádám elszúrt Lilithtel kapcsolatban, azt Éván keresztül rendbe tudja hozni úgy, ha elismeri a női minőség lényegességét. Az ősi civilizációkban megértették ezt, ezért is tisztelték a legtöbb helyen a Teremtő Anyát (matriarchális társadalmak), a Teremtő Isten női minőségét, ezzel próbálva ellensúlyozni Ádám ballépését.

 

A "bűnbe esésről"

Ha már a bűnbe esésnél tartunk, akkor az előzőekből az derül ki, hogy az első úgynevezett bűnt Ádám követte el, amikor hatalmi vágyának engedve Lilithet, a Teremtő Isten női megnyilvánulását el akarta nyomni.

A Teremtés könyvében ellenben azt olvashatjuk, hogy a kígyó csábította bűnre Évát azzal, hogy a tiltott fa, azaz a Tudás Fájának gyümölcséből szakítson, és ezzel lehetővé váljon számukra a jó és a rossz tudásának ismerete. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a Teremtő Isten miért akarta megvonni a tudást a gyermekétől? Hiszen mikor a Teremtő megalkotta az első embert a saját hasonlatosságára, akkor még a tudást és az örök életet is birtokolta, amit Tőle örökölt. Vagyis Ádám a tudást akkor veszítette el, az örök élettel együtt, amikor Lilith, a női ősprincípium, az élet elixír jelentőségét kétségbe vonta. Ezt a hibát tudja helyrehozni, ha elfogadja Éván keresztül a tudást, vagyis elismeri a női minőség egyenrangúságát.

Ha megvizsgáljuk a kígyó szerepét, akit az ősi kultúrákban a bölcsesség, a tudás szimbólumaként tiszteltek, abból az következik, hogy nem gonoszkodásból javasolta Évának a gyümölcsöt, hanem mert segíteni akart, megoldást ajánlott arra, hogyan kaphatja vissza az ember a szabadságát és isteni természetét. Hogy miért lettek ezért átkozottak? A Teremtő Isten nem átkozott meg senkit, a kígyót sem, ezt a történetet alaposan kiforgatták. Mindjárt elmondom az okát is.

 

Az Édenkert és a kiűzetés történetéről

A Teremtés könyvének 1,28 fejezetében azt olvashatjuk: "Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: >Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és minden állaton, amely mozog a földön!<" Tehát, a Teremtő Isten az egész földet az első isteni emberpárnak (Ádám és Lilith) ajándékozta, és minden élőlény felett uralmat gyakorolhattak. Ennyi volt a dolguk: szaporodás, uralkodás. Egész jól hangzik, nem igaz?

Felmerül a kérdés, ha már egyszer az egész földet a teremtményeinek adta, akkor mi szükség volt az Édenkert kialakítására keleten, egy eléggé behatárolt területen? (Ter. 2,8) Majd azt olvassuk, hogy ide csak Ádám került, akinek már művelnie kellett a kertet, és ő kapta azt az utasítást is, hogy a Tudás Fájának gyümölcséről nem ehet, különben meghal. Ez már egészen másként hangzik, mint az előző, és kevésbé kellemes is. Vagyis Ádám isteni minőségéből lefokozva, büntiből került ide, ebbe a földi börtönbe, még ha a körülmények édeniek is voltak. Lilith nélkül már nem rendelkezett az isteni minőséggel, hiszen hiányzott az isteni rész másik fele. Amíg Lilithtel együtt, mint istenek éltek a földön, nem volt szükség földművelésre, mert minden felett uralkodhattak, minden a szabad rendelkezésükre állt.

Ha már egyszer börtön, akkor szükség volt persze őrzőre is. Itt jött a képbe az, akit az ószövetségi Bibliában Jahve, Jehova néven emlegetnek (erről is írtam már), más néven Yaldabaoth, a patriarchális vallás képviselőinek az istene. A Teremtő őt bízta meg a felügyeletükkel, ugyanis ő a földi világ egyik nagyhatalmú istene. Hogy miért éppen rá esett a választás? Mert a Teremtő meg akarta mutatni Ádámnak, hogy milyen életre számíthat a teremtmény, akit egy a női minőséget nélkülöző, hatalmi vágyát aktívan kiélő isten vezet. Yaldabaoth azonban nem mindenható és nem is teremtő. Pontosabban abban az értelemben véve nem teremtő, hogy élettelenből nem tud élőlényt teremteni. Erre kizárólag a Teremtő Isteni Egység képes.

A Teremtő Isten a hasonmását földből és vízből gyúrta, ami egy élettelen forma volt addig, amíg bele nem lehelte az élet leheletét. A Teremtő élet lehelete kétlényegű, szellem és lélek. Ezért lett az ember hármas természetű: test, lélek és szellem.

Yaldabaoth látta, hogy Ádám nem érzi jól magát egyedül az édeni körülmények között, de mivel ő nem volt képes új életet teremteni, ezért Évát Ádám "oldalbordájából" hozta létre, hogy legyen hozzáillő társa. Tetszett Ádámnak fele-sége, mert Éva nem ellenkezett vele, elfogadta alárendeltségét. Azonban Ádám hiányérzete Lilith iránt mindig megmarad, mert Éva nem képes pótolni az isteni részt, így Ádám Lilith nélkül nem lehet teljes isteni egység.

Ezek után Yaldabaoth persze hogy bedühödött, amiért ellenkeztek vele, és belekóstoltak a tiltott gyümölcsbe. Ezért átkozta meg és utasította ki őket a paradicsomi környezetből. Attól tartott, hogy Ádám a tudás birtokában visszanyeri hatalmát, és így neki nem lesz kin uralkodnia. "és azt mondta az Úr Isten: >Íme, az ember olyanná lett, mint egy közülünk: tud jót és rosszat. Most aztán nehogy kinyújtsa a kezét, vegyen az élet fájáról is, egyen, és örökké éljen!<" (Ter. 3,22)

Elhiheted, hogy nem a Teremtő Isten féltette a hatalmát az embertől…

 

Luciferről a "lázadó" angyalról

Lucifer - ahogy azt már megírtam - nem lázadt fel Teremtője ellen, hanem küldetést teljesít. Akivel szemben teljesíti a küldetését, annak valóban az ellenfele és értékelheti lázadásnak a működését, hiszen az a feladata, hogy felvilágosítsa az embert, kivezesse a sötétségből, hogy ezzel visszanyerhesse hatalmát és isteni minőségét. Ezért is nevezik Fényhozónak. A földi világ fejedelmének és követőinek az a szándékuk, hogy sötétségben, tudatlanságban tartsák az embereket, mert csak így képesek uralkodni rajtuk. Lucifer ezzel szemben az anyagi világ megpróbáltatásain keresztül próbálja rávezetni az embereket a megvilágosodásra.

Amikor Jézus elérkezett a megvilágosodás szintjére, Yaldabaoth féltve hatalmát, inkább megpróbálta a saját oldalára állítani, ezért a pusztában megkísértette, és felajánlotta neki az evilági hatalmat, csak hogy megtarthassa a pozícióját. Ez volt Jézus utolsó próbája, de mivel nem volt korrumpálható, megkapta a krisztusi minőséget, és innentől az angyalok szolgáltak neki. (Mt. 4,1-11) Ezután kezdte meg földi szolgálatát.

Azonban vannak olyanok, akik nem mondtak nemet a kísértésre, és most ők uralják a földi világot, ők birtokolják az anyagi javak nagy részét. Nem veszik észre, hogy csak szolgák, soha nem lehetnek szabadok. Így nem birtokolhatják az isteni minőséget sem, ami a szabadságot jelenti, mert szabadság ott van, ahol jelen van az Igazság. Jézus erre gondolt, mikor azt mondta, hogy senki sem szolgálhat két úrnak.

A Teremtő Isten maga a Rend, ami az Igazság által állhat fent, ezért ahol nincs Igazság, ott nincs jelen a Teremtő Isten, vagyis a Káosz uralkodik. Yaldabaoth a Káosz gyermeke, amiért nem kell őt utálni, hisz csak magát adja, a dolgát végzi. Ő is a Nagy Terv része. Egyébként is megvan rá az oka, amiért olyan, amilyen. Egyszerűen csak nem kell neki engedelmeskedni, hanem igazságban kell élni a Teremtő Isten által vezettetve, a Szent Lélek elfogadásával.

 

Bűn, bűnbocsánat, büntetés fogalmairól

A mindenséget átfogó és összetartó szeretet az egyetlen betartandó ősi törvény. Jézus, mielőtt eltávozott, eltörölt minden addigi földi törvényt: "Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást." (Jn. 13,34)

Az ember - amíg sötétségben él - esendő, és tudatlanságából kifolyólag könnyen vétkezik, vagy bűnt követ el. Bűnnek csak az számít, ha másra ártó szándékkal van. Más bűn nincs a létezésben. A bűn elkövethető tettben, szóban, gondolatban. Viszont minden bűn megbocsátást nyer, kivéve az, amit Jézus úgy fogalmaz meg: "Ezért mondom nektek: Az emberek minden bűne és káromlása bocsánatot nyer, de ha valaki a Lelket káromolja, az nem nyer bocsánatot. Ha valaki az Emberfia ellen mond valamit, az bocsánatot nyer, de ha valaki a Szent Lélek ellen szól, az nem nyer bocsánatot sem ezen a világon, sem az eljövendőben." (Mt. 12,31-32) Vagyis jelezte, hogy az ember ne tetézze a bajt!

Jézus által lehetőség nyílt az emberiség számára, hogy visszakapja a Szent Lelket, amit Ádám miatt elvesztett. "A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az Atya küld az én nevemben, megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek." (Jn. 14,26) "Amikor pedig eljön a Vigasztaló, akit elküldök majd nektek az Atyától, az igazság Lelkét, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam;" (Jn. 15,26) "Ő, amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságosságról és az ítéletről: vagyis a bűnről, hogy nem hisznek bennem, az igazságosságról, hogy az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; és az ítéletről, hogy ennek a világnak a fejedelme megítéltetett. Még sok mondanivalóm volna számotokra, de most még nem tudjátok elviselni. Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra, mert nem magától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és az eljövendő dolgokat hirdeti nektek. Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek." (Jn. 16,8-15)

A bűnbocsánat azonban nem jár alanyi jogon. Ahhoz, hogy valaki elnyerje, szívből - ami a Lélek helye - kell megbánnia bűnét. A bűnbocsánat kérése történhet ugyanúgy tettben, szóban, vagy gondolatban, a lényeg, hogy tényleg szívből jöjjön! A Teremtőt nem lehet megvezetni egy "bocsikával", Ő ugyanis a szíveket vizsgálja. Ez azonban úgy is értendő, ha megbántott valaki, és utána bocsánatot kér, annak meg kell bocsátani, különben a büntetés visszafordul.

Mindez az ember fejlődését szolgálja, mégpedig úgy, hogy ha megvilágosodik, akkor felismeri, ha bűnt követ el (jó és rossz tudása), képes lesz mérlegelni az ezzel járó következményeket (karmikus adósság), ezért inkább megbánja és így semlegesíti azt, vagyis elkerülheti a büntetést. Az igaz megbánást pedig el kell fogadni! "Ha vét ellened testvéred, figyelmeztesd; és ha megbánja, bocsáss meg neki!" (Lk. 17,3)

A legnagyobb büntetésre azok számíthatnak, akik a földi világban bármilyen hatalmat gyakorolnak, ezért feladatuk része az igazságszolgáltatás. Az Igazság a Teremtő Isten része, tehát aki az Ő igazságosztó szerepét magára vállalja itt a Földön, azt nagyobb felelősség terheli, emiatt még nagyobb büntetésre számíthat, ha igazságtalanul gyakorolja hatalmát, és más kárára visszaél hatalmi pozíciójával.

Milyen büntetésre számíthat az, aki a figyelmeztetések ellenére megmarad a gonoszságban? A gonosz ember, aki nem hallgat a lelkiismeretére, és így egyre mélyebbre süllyed a gonoszságba, egy idő után már egyáltalán nem hallja meg a belső hangot, nem szólal meg többé a lelkiismerete, végleg elhagyja őt. Ezért nevezi a hagyomány a gonosz embert lelketlennek. Az ilyen ember sorsa a teljes megsemmisülés. Jézus gyehennaként, vagy örök gyötrelemként utal rá, de a lényeg, hogy a gonosz ember számára már nem lesz több lehetőség megbánásra. Nem születhet újra se ide a Földre, de másik világokba se mehet.

Érdemes jól átgondolni, hogy valóban megéri néhány évnyi, vagy esetleg évtizednyi jólét az igazságtalanságban, gonoszságban, hogy utána ne nyerjen belőle semmit az öröklétben? Persze az, aki nem hisz az örök lét lehetőségében, és elfogadja, hogy néhány évtizednyi földi bolyongást követően a testével együtt a lelke és a szelleme is meghal, a földbe tér vissza; vagy egyáltalán nem hiszi, hogy lenne lelke, szelleme, annak tényleg mindegy, hogy mit és hogyan tesz ebben az életben. Azok viszont, akik inkább az örök létre pályáznak, hallgassanak Jézusra, és a földi javak helyett inkább a mennyei kincsek gyűjtésére törekedjenek! "Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is." (Mt. 6,21)

Köszönöm a figyelmet!

2016. június 24.