A népszavazások alkalmával mindig megmérettetik a demokratikus választási rendszer eredményessége. A politikai pártok természetesen próbálják a saját szavazótáborukat növelni, ezért olyan retorikát alkalmaznak, amelyről úgy vélik, eredményt hozhat. Megpróbálnak minél több állampolgárt szavazásra késztetni, ezzel remélve, hogy ezek véleménye a saját eredményüket növeli. A demokratikus választási rendszer gyengesége, ha végül nem az a politikai párt nyeri meg a választást, aki ésszerű megoldásokat kínál, hanem az, amelyik könnyen érthető tő mondatokban hiteti el a választókkal, hogy az ő kormányzása alatt beköszönt az "Aranykor", és még a kerítés is kolbászból lesz. Teljesen mindegy, hogy ennek van-e bármilyen valóságalapja, hiszen az egyszerű embereknek elegendő a remény a jobb életre és ennek a reménynek a fenntartása folytatólagos hazugság áradattal. Emellett jó, ha mindig van kéznél egy aktuális ellenségkép, mert ha elegendő mértékben lefoglalja az embereket a gyűlölködés, annál kevesebb energiájuk marad a gondolkodásra.

A gondolkodó embert nem lehet hitegetéssel terelgetni, az magyarázatokat, észérveket és teljesítményt követel. Ezzel szemben az egyszerű embereket meg lehet vezetni, hisz nem kíváncsi a tényekre, érvekre, mivel úgysem értené meg a magyarázatokat. Nem érti, ezért nem képes mérlegelni a döntések következményeit. Ezt tudja kihasználni egy gátlástalan, hazug politikusokból álló kormány, amelynek nem célja a gondolkodásra alkalmas választópolgár nagyarányú jelenléte a társadalomban.

 

Érthetetlen számomra, hogy a pártok támogatói miért válnak teljesen elfogultakká az általuk választott párt törekvéseivel, cselekedeteivel kapcsolatban, és miért fogadnak el mindent, amit a vezető tesz, bármilyen józan mérlegelést kizárva. A választópolgároknak nem kellene elköteleződniük egyik párt mellett sem, hanem kritikusan szemlélve minden párt tevékenységét, az aktuális cselekedeteik alapján kellene kinyilvánítaniuk szimpátiájukat, vagy épp ellenvetésüket, ezzel egyetemben visszajeleznék elégedettségüket a politikai vezetők felé.

A választópolgárok hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a politikusok az ő alkalmazottaik, számukra végeznek szolgáltatást, amiért az állampolgárok által befizetett adóból kapják a fizetésüket, ezért bármikor, bármelyik számonkérhető és alkalmatlansága esetén "kirúgható".

Ugyanígy a politikai vezetők is szívesen hagyják figyelmen kívül azt a tényt, hogy az államkassza nem a saját tulajdonuk, nem rendelkezhetnek felette önkényesen, hanem elszámolással tartoznak a megbízójuk, vagyis az állampolgárok felé.

Egészen biztos, hogy ez mindig így működik a polgári demokráciában?

 

Hogy akkor milyen társadalmi rendszer lenne a megfelelő? Az emberiség még nem talált ki ilyet, és nincs is erre lehetősége, hiszen a hatalom közelébe kerülő vezetők mindig megrészegednek, és rövid időn belül - még ha eredetileg talán volt is - elveszítik józan ítélőképességüket, és már csak a még több hatalom, befolyás megszerzése érdekli őket. Ezzel arányosan - a gyenge jellemükből adódóan - a tébolyultság jelei mutatkoznak rajtuk; elhiszik magukról, hogy érinthetetlenek és mindenható hatalommal bírnak, így despota hajlamuk egyre jobban kibontakozik.

Érdekes, hogy egy hétköznapi embert, ha istennek képzeli magát, őrültnek bélyegzik és bezárják; ellenben egy magas hatalmi pozícióban lévő személyt éljeneznek és támogatnak, pedig jóval nagyobb kárt tud okozni egy társadalomnak, vagyis közveszélyesebb, mint egy közember.

 

A mennyben nincs demokrácia, ott diktatórikus hierarchia uralkodik, ahol a Teremtő Isten áll a piramis csúcsán. Mégis tökéletesen működik ez a hierarchikus rendszer, mert az irányítás csak felülről lefelé működik, alulról nem lehet felfelé irányítani. Csak az a nagyon nem mindegy, hogy ki áll a hierarchia csúcsán.

Egy vezető, aki népet akar irányítani, nem lehet gyarló, a bölcsesség kell vezérelje minden tettét, önzetlenül a közjó érdekeit kell szem előtt tartania. Ez persze szinte kivitelezhetetlen a fizikai, anyagias világban, ahol folyamatos kihívásokkal, megmérettetésekkel kell szembenéznie. Kizárólag egy bölcs gondolkodású döntéshozó, óriási önuralommal és folyamatos önvizsgálattal rendelkező személy lenne megfelelő a vezető szerepre, az isteni törvények tudatos alkalmazásával. Vagyis elképzelhetetlen, hogy a Földön jól működjön a diktatúra.

 

Nagy szívás, ha úgy kerülsz erre a Föld nevű bolygóra, hogy rendelkezel igazságérzettel, mert akkor tuti nem leszel elégedett ezzel az erkölcsi sárdagonyával. Én is tévedésből kerültem ide… csak egy banális félreértés lehet az oka…

Köszönöm a figyelmet!

2015. november 25.