Arra gondoltam, talán érdemes lenne összefoglalnom, hogy mit jelent számomra Jézus és Lucifer. Az alább leírtak kizárólag egyéni véleményemen alapulnak, amelyek saját meglátásomból, érzelmeimből alakultak ki, amelyhez nem csekély mértékben élénk fantáziám segített hozzá. Nem is akadtam hasonló elgondolásokra máshol, így valószínűleg egyedül vagyok ezen teóriámmal. Mindettől függetlenül, vagy éppen ezért, talán érdekesnek fogod találni…

Ahogy böngészgettem, és próbáltam a saját elképzelésemhez hasonlóak nyomára bukkani az interneten, az tűnt fel, hogy két ellentétes nézet terjedt el Jézusról. Az egyik állítás szerint Jézus egy csaló volt, aki így akart népszerűséget és hatalmat szerezni magának, ezért ölték meg; míg a másik verzió szerint Ő maga volt az Isten, aki testbe bújt, hogy így kerüljön közvetlen kapcsolatba a nyájával, és ennek ugyanúgy keresztre feszítés lett a vége.

Az első verzió számomra teljesen abszurd, mivel én hiszek Jézusban és kétségem sincs afelől, hogy Ő a Krisztus. Ahogy azt említettem, a szívből jövő érzéseimre hagyatkozom, és mivel nagyon rosszul esik, ha csalónak nevezik Jézust, ez azt jelzi felém, hogy nem lehet igaz. A másik verzióról kicsit később ejtek szót.

És most kapaszkodj meg a hajadba! Épp ennyire esik rosszul az is, amikor Lucifert becsmérlik, gyalázzák. Hozzám mindketten ugyanolyan közel állnak (nagyon közel), érzelmileg nem tudok különbséget tenni közöttük. Ők egyébként sem ellenségei egymásnak, csak két csapatban játszanak. Mindketten küldetést teljesítenek. Jézus feladata az emberek tömegei közül kiválogatni a jóra való lelkeket, míg Lucifernek maradt a rossz minőségű lelkek kiszűrése.

 

A jellemzést Luciferrel kezdem, mert az a rázósabb… vagyis a számodra… vagy az általános elmélet szerint…

Feltételezem, hallottál már Luciferről (neve Fényhozót jelent), akit bukott angyalként tartanak számon, és akiről az a pletyka járja, hogy többedmagával fellázadt Isten ellen, emiatt kivetették a mennyből és ezért itt a Földön Sátán (jelentése: Ellenfél, "Vádló") néven garázdálkodik bűntársaival, hogy előre megfontolt szándékkal, csoportosan elkövetve romlásba, pusztulásba vigyék az emberiséget.

Nos, ez az általános elmélet, ami annyiban különbözik az enyémtől, hogy Lucifer nem bukott angyal és nem is lázongott, a garázdálkodás is csak bizonyos nézőpontból lehet jellemző a tevékenységére. Ő azt a feladatot kapta a Teremtő Istentől, hogy próbálja meg az emberek lelkét, ezzel kiderítve az adott lélek minőségét. Az embernek először meg kell ismernie, tapasztalnia a rosszat ahhoz, hogy meg tudja azt különböztetni a helyestől, és utána megbecsülje a jót. Ezt a nem túl népszerű feladatot osztotta ki Isten Luciferre, aki nevéhez híven a megpróbáltatások árán képes elhozni a fényt, a megvilágosodást az értelmes lélek számára.

Eleinte a hagyományos elmélethez ragaszkodva többször próbáltam elképzelni Lucifert gonosznak, félelmetesnek, erőszakosnak, utálatos zsarnoknak, de sikertelenül. Akárhányszor rá gondoltam, egy hallgatag, kissé morózus, olykor cinikus alak képe tűnt fel (nincsenek szárnyai, de szarvakat és patákat sem visel), aki egykedvűen végzi feladatát, mármint a lelkek megkísértését, azaz valami bűnre csábítását. Ami nem túl nagy kihívás számára, hiszen olyan esendő az ember. (Itt megjegyezném, hogy Jézusnak sokkal nehezebb a feladata és sikerélményben is ritkábban van része.)

Tény, hogy nincs túlságosan oda az emberekért, éppen a gyarlóságuk miatt veti meg, nézi le őket. Viszont, ha valaki ellenáll neki, az felkelti az érdeklődését, még több próbának teszi ki, és ha mindegyiket sikeresen elvégzi, akkor csodálattal vegyes elismeréssel hódol annak a léleknek, mert tudja, hogy jelen van benne Isten Szent Lelke, ezért nincs hatalma felette, nem tudja befolyásolni többé. Szóval, Luci jó fej, csak neked is annak kell lenned!

Vicces, amikor arra buzdítják az egyházak a híveket, hogy küzdjenek a gonosz ellen! A gonosz ellen nem lehet küzdeni, mert a gonosz a sötétség, a sötétség meg a fény hiánya. Az angyalok hordozzák a fényességet, amiből bárki részesülhet. Lucifer a Fényhozó, Jézus pedig ahogy azt megmondta: ">Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.<" (Jn. 8,12)

 

Egy ősi bölcsesség szerint: "Hasonló hasonlót vonz, de a különfélék közt nincs jó viszony." (Hermész)

A hagyomány szerint Lucifer kedvelői a sátánisták, akik gonoszak, mert az általános elmélet szerint Lucifer is gonosz. Ebből kiindulva - mivel én kedvelem Lucifert - nekem is sátánistának kell lennem, vagyis gonosznak. Upsz! Akkor ez most azt jelenti, hogy gonosz vagyok? Szóval, egy gonosz ember olyan, mint én. Hmm, érdekes… De mi van akkor, ha éppen annyira kedvelem Jézust is, mint Lucifert? Itt valami nagyon nem stimmel. Ezt vizsgáljuk meg alaposabban!

Az egyetlen és legősibb törvény a szeretet törvénye, ami földi nyelvre lefordítva annyit jelent: Ne árts senkinek! (Az összes többi törvényt a vallási vezetők találták ki azért, hogy bűntudatot keltsenek a hívőkben és ezzel megkötözzék őket.) Tudomásom szerint nem ártok senkinek, és ameddig nem jelzi valaki, hogy ártok neki, addig tételezzük fel, hogy nem ártok senkinek, vagyis nem vagyok gonosz. Viszont, ha én nem vagyok gonosz, akkor Lucifer sem lehet az a vonzás törvénye alapján. Bólints, ha értetted a levezetést!

Hogy akkor mégis kik a sátánisták? Egy olyan - magát vallási csoportnak tekintő - szubkultúra, amely az imádatának tárgyával sincs teljesen tisztában. Lucifer nem is veszi őket komolyan. Az viszont sajnálatos, hogy a démonok előszeretettel veszik birtokukba az ilyen oktalan lelkeket, és emiatt tényleg gonosszá válhatnak ezek az emberek, amivel Lucifer hírnevét is csorbítják. Nem mintha ezzel Luci nagyon törődne…

 

Nézzük meg, mit állít a Biblia Luciferről, akit ugyan nem nevez nevén, így csak az utalásokra hagyatkozhatunk.

Izajás próféta hajnalcsillagként utal rá: "Hogyan hullottál le az égből, te hajnalcsillag, a hajnalpírnak fia? Lebuktál a földre, nemzetek legyőzője!" (Iza. 14,12)

A hajnali csillag viszont egy égi minőséget, azaz jelzőt jelent, mert Jób könyve ezt írja Isten beszédében: "miközben együttesen dicsértek engem a hajnali csillagok, és ujjongtak az Isten fiai mindnyájan" (Jób 38,7)

János jelenésekben pedig ez áll: "Én, Jézus, küldtem el angyalomat, hogy előttetek tanúságot tegyen ezekre az egyházakra vonatkozóan. Én vagyok Dávid gyökere és ivadéka, a fényes hajnalcsillag!" (Jel. 22,16)

Most akkor hogy is van ez? Lucifer is hajnalcsillag, meg Jézus is? Talán mégiscsak hasonlóak?

 

Ki a Sátán (ellenfél)?

Jézus ezt mondja Péter tanítványának: "Távozz előlem, Sátán! Botrány vagy nekem, mert nem Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével!" (Mt. 16,23) Nyilván nem úgy gondolta Jézus, hogy Péter maga a Sátán, hanem épp valami olyat mondott, ami nem helyes.

Jézus máskor meg ezt mondja tanítványának: "Simon, Simon! A Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, és egykor megtérve, megerősítsd testvéreidet." (Lk. 22,31-32)

Ennek fényében nagyon úgy tűnik, Jézus tisztában van azzal, hogy szükségszerűen meg kell kísérteni, azaz bűnre kell csábítani az embereket ahhoz, hogy ki lehessen szűrni a rossz minőségű lelkeket, de ha rendben átvészelik a megpróbáltatásokat, akkor a hitben megerősödve teljesítették a feladatot, és elnyerhetik a jutalmat, a megvilágosodást.

 

Kicsoda Jézus?

Ahogy azt már az elején kijelentettem, Jézus nem csaló, de nem is maga az Isten, hanem ahogy Ő is vallotta magáról, Isten Fia. Ezért nevezte Istent Atyának. Ebben kételkedtek a zsidó farizeusok és istenkáromlónak titulálták.

De bárki más is "Isten Fia" lehet: "Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében" (Jn. 1,12)

Jézus egy nagyon magas égi szférából a Földre leszületett lélek, akinek ugyanúgy végig kellett járnia a megvilágosodás útját, ahogy bárki másnak itt a bolygón. Annyival volt egyszerűbb a dolga, hogy a tudatalattijában már őrizte a magas szellemi tudást és nem a karma törvénye miatt kellett ide születnie, hanem önkéntes vállalkozóként az emberiség megsegítésére, vagyis minél több lélek jó irányba terelésének céljából érkezett a Földre. Ettől függetlenül ugyanúgy vonatkoztak rá, mint "Emberfiára" a fizikai világ törvényei, vagyis a születés, felnevelkedés és a tudás felszínre hozásához szükséges megtapasztalások, és igen, a megkísértés próbája is.

 

Vegyük sorra az életét, kezdve a születése körüli bonyodalmakkal.

A történet szerint Jézus Mária szűz méhében fogantatott a Szentlélektől. Mária jegyese József ezen enyhén kiakadt, de az Úr angyala álmában megnyugtatta, hogy ezt inkább ne firtassa, ezért magához vette Máriát és együtt várták Jézust.

Az érdekesség, hogy az egész evangélium Máté szerint Jézus családfájának részletes felsorolásával kezdődik Ábrahámtól egészen Józsefig, vagyis ő a leszármazott és nem Mária. Nem igazán érthető számomra, ha Józsefnek nem volt köze Jézus megtermékenyítéséhez, akkor miért az ő családfájával virítanak?

Teljesen rendben van a sztori úgy is, ha Józseftől született Jézus, mi a fenének kell ezt túlmisztifikálni? Semmit sem csorbít Jézus hatalmasságán az, ha ugyanúgy történt a fogantatás, mint bármelyik másik emberfiánál.

Ja, hogy József és Mária még nem voltak házasok az "eseménykor", és a "Szűz" Mária csak úgy megesett!? És akkor mi van, ha Jézus házasságon kívül fogant? Mégis kit érdekel?! Egyedül Jézus személye a fontos! Csak azért találták ki a fogantatása körüli sztorit, mert nem nézték jó szemmel az ilyen "paráznaságot", főleg Krisztus, a "Messiás" személyével kapcsolatban jött ki nagyon szerencsétlenül ez az eset.

Lukács is felsorolja evangéliumában Jézus családfáját, de már Ádámig, pontosabban Istenig visszamenőleg. Ő viszont már óvatosabban fogalmaz, azt mondja "A fia volt, amint vélték, Józsefnek". (Lk. 3,23)

Valamiért Máriát "Istennek Szent Anyját" akarták pozícióba juttatni a keresztény egyházi személyek, ezért alakult ki a Mária-kultusz, de erre nem találtam indokot a Bibliában. Azonkívül, hogy életet adott Jézusnak, nem tett semmi rendkívülit. Pontosabban azt sem értette, hogy kicsoda valójában a fia.

Tizenkét éves volt Jézus, amikor Húsvét ünnepére felment a család Jeruzsálembe. Az ünnepnapok végeztével hazaindultak, és már egy napja úton voltak, mikor észrevették a szülei, hogy a fiuk nincs velük. Ekkor visszafordultak, hogy megkeressék Jeruzsálemben. A templomban találtak rá három nap elteltével, és számon kérték Jézust. "Ő pedig ezt felelte nekik: >Miért kerestek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?< De ők nem értették meg, amit nekik mondott." (Lk. 2,49-50)

Jézus szolgálata megkezdését követően, mikor híre ment, nagy tömeg gyűlt össze, hogy lássák őt. "Mikor hozzátartozói ezt meghallották, elmentek, hogy erővel hazavigyék őt, mert azt mondták: >Megháborodott.<" (Mk. 3,21)

Ez a "Szent Szűz" nemhogy elhagyta a fiát, de azt sem értette meg, hogy ki is Jézus valójában és miért jött!? Jézus válaszából meg egyértelműen kiderül, hogy nem is nagyon foglalkozott szülei aggodalmával. Egyáltalán nem magasztalta fel anyját, ami abból is látható, hogy amikor tanított, egyszercsak "a tömegből felkiáltott egy asszony: >Boldog a méh, amely hordozott, és az emlők, amelyeket szoptál!< Erre ő azt mondta: >Inkább azok a boldogok, akik Isten szavát hallgatják, és megtartják azt!<" (Lk. 11,27-28).

Egy másik alkalommal Jézus "Miközben beszélt a tömegekhez, íme, anyja és testvérei megálltak kint és kérték, hogy beszélhessenek vele. Valaki szólt neki: >Íme, anyád és testvéreid kint állnak és beszélni akarnak veled.< Ő ezt felelte annak, aki szólt neki: >Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?< Azután kitárta kezét tanítványai felé és így szólt: >Íme, az én anyám és testvéreim. Mert mindaz, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyekben van, az az én fivérem, nővérem és anyám.<" (Mt. 12,46-50)

Az idézetből elég egyértelműen kiderül, hogy Jézus nem istenítette anyját, sőt még különbséget is tett, mivel Mária nem hallgatta a tanításait. Fogalmam sincs, hogy azok a keresztények, akik Máriát bálványozzák, hogyan olvassák a Bibliát? Talán csak a tárgymutatót…

 

Arról már bizonyára sokat hallottál, hogy milyen csodákat vitt véghez Jézus, az Isten Fia. Betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel, ördögöket űzött, lecsendesítette a tengert, vízen járt, kenyeret és halat szaporított, jövendölt, és hatalmában állt a bűnöket is megbocsátani.

Arról azért kevesebb szó esik, hogy milyen volt Jézus, az Emberfia.

Az tuti, hogy nem volt személyválogató, legalábbis nem a farizeusok ízlése szerint választotta meg az asztaltársaságát. "Történt pedig, hogy amikor asztalhoz telepedett a házban, sok vámos és bűnös jött, és asztalhoz ült Jézussal és tanítványaival együtt. Ezt látva a farizeusok megkérdezték a tanítványait: >Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?< Ő meghallotta ezt és így szólt: >Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit tesz az: 'Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot'. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.<" (Mt. 9,10-13)

Szeretett enni, borozgatni különféle társaságban, és nem volt olyan képmutató, mint egyes egyházatyák, akik bort isznak és vizet prédikálnak. "Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondják: 'Íme, a falánk és borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja!' De a bölcsesség igazolást nyer a tettei által." (Mt. 11,19)

Akkora party-arc volt, hogy még a vizet is képes volt borrá változtatni a kánai menyegzőn, csak hogy ne legyen vége a bulinak! És ráadásul minőségi borrá: "Amint a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, mivel nem tudta, hogy honnan való - de a szolgák, akik a vizet merítették, tudták -, odahívta a vőlegényt, és azt mondta neki: >Minden ember a jó bort adja először, és miután megittasodtak, akkor a kevésbé jót. Te mindeddig tartogattad a jó bort!<" (Jn. 2,9-10)

Általában békeszerető volt, de ha az emberek feldühítették istentelenségükkel, nagy haragra tudott gerjedni. Egyszer nagyon kiakadt, amikor a templomot, az isteni szent gondolatok és eszmecserék helyszínét zsibvásárrá tették a kereskedők: "Közel volt a zsidók pászkája, és Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban ökör-, juh- és galambkereskedőket talált, s az odatelepedett pénzváltókat. Akkor kötelekből ostort font, és mindnyájukat kizavarta a templomból a juhokkal és az ökrökkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, az asztalaikat fölforgatta. A galambárusoknak pedig azt mondta: >Vigyétek el innen ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!<"

 

Mindezzel azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy Jézus hús-vér ember volt a lelkében isteni minőséggel, mert Ő "felülről" jött. Nagy csodákat cselekedett, de így sem hittek neki. "Aki felülről jön, fölötte van mindenkinek. Aki a földről való, az földi, és földi módon beszél. Aki a mennyből jön, feljebb való mindenkinél. Arról tanúskodik, amit látott és hallott, de a tanúságát senki sem fogadja el. Aki elfogadja tanúságát, az igazolja, hogy Isten igazmondó. Mert akit Isten küldött, az az Isten igéit mondja, ő ugyanis a Lelket nem mértékkel adja. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott. Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, aki pedig nem hisz a Fiúban, nem látja meg az életet, hanem Isten haragja marad rajta." (Jn. 3,31-36)

Mindennek ellenére sokan elfordultak tőle, szégyellték, ezért ezt mondta: "Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom Atyám előtt, aki a mennyekben van." (Mt. 10,32-33)

Én hiszek Jézusban, és ezt meg is vallom…

Köszönöm a figyelmet!

2015. november 29.