Régóta érdeklődve böngészem a Bibliát, és mint "szent írás" próbálok innen elfogadható válaszokat találni felmerülő vallási kérdéseimre. Azonban már első olvasáskor feltűnt, hogy az Ó- és az Újszövetség Istenének személyisége egyes helyeken mennyire eltér egymástól. Olybá tűnik számomra, mintha keveredne két isten-fogalom; a haragvó, harcos, kegyetlen istené és az általam ismert, Jézus által hirdetett békés, szeretetteljes Istené. Ennek a keveredésnek a nyomai már az ószövetségi részben is felfedezhető. Erre a különbözőségre kerestem magyarázatot a Bibliában.

Ha valamilyen szinten ismered a Bibliát, akkor te is tudod, hogy az Ószövetség a zsidók szent könyvével, Mózes prófétájuk által lejegyzett Tórával indul, amely a nép eredetének történetét, vallási szertartásait, törvényeik gyűjteményét tartalmazza. A második könyvben, ami az Egyiptomból történő kivonulásukat ismerteti, Jahve egyértelműsíti, hogy ő a zsidó nép istene, aki "kiválasztotta" magának ezt a népcsoportot, és rajtuk keresztül hajtja végre az akaratát. Elhitette velük, hogy ő a Mindenható Isten és a héber a kiválasztott nép. Ez nem a zsidók hibája, hiszen az általuk követett isten zavarta össze őket, amit ezen a helyen be is vall. Talán ezért is merült fel elsőként ez a kérdésem:

 

Jahve (Jehova, JHVH) a Teremtő Isten, vagy csak a zsidók istene?

Kivonulás könyve (Szent István Társulati Biblia - katolikus):

"Az Úr szózatot intézett Mózeshez és ezt mondta neki: >Én vagyok Jahve, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Mindenható Isten néven jelentem meg, és a Jahve nevet nem nyilatkoztattam ki nekik" (Kiv. 6,2-3)

 

Károli féle fordítás Jehovának nevezi ugyanott.

Mózes második könyve a zsidóknak Egyiptomból kijöveteléről (Károli Gáspár revideált fordítása - protestáns):

"Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes."

 

Az általam használt Káldi-féle szintén katolikus fordítás már sokkal óvatosabban fogalmaz, ebben ugyanis egyszer sem fordul elő sem a Jahve, sem a Jehova név, helyette így jelzi a héberek istenét: 'Úr'.

">Én, az Úr jelentem meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mint Mindenható Isten - mert ezt a nevemet: 'Úr', nem közöltem velük -,"

Ez utóbbi azért is érdekes, mivel előzőleg a héberek istene meg is határozza, hogy milyen néven kell őt nevezniük:

"Azután még ezt mondta Isten Mózesnek: >Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene küldött hozzátok. Ez az én nevem minden időkre, s így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre.<" (Kiv. 3,15)

 

Jahve, a JHVH (tetragram) kiejtett formája. Jelentése: "Örökkévaló", vagyis halhatatlan, ami a szellemlények bármelyikére érthető.

Itt megjegyzem, hogy Jézus egyik nevet sem használta, inkább "Atyának" nevezte az Istent, mert Ő tudta, hogy a Teremtő Istennek nincsen neve, azaz: "Azonban szükséges, hogy nevet adjunk Neki, helyesebben szólva minden nevet, hiszen Ő egy és minden, így vagy azt kell mondanunk, hogy Minden az Ő neve, vagy pedig minden dolog neve szerint kell Őt hívnunk." (Idézet Hermész Triszmegisztosztól.)

 

Feltételezem, hogy a hozzám hasonlóan elmélkedő Biblia böngészőkben is felmerült a kérdés: vajon az Ószövetségben emlegetett harcos isten, úgynevezett "Seregek Ura, Izrael Istene" azonos lehet-e a Jézus által hirdetett békés Istennel?

Az egyértelmű, hogy a héberek istene nagy harcos.

Kivonulás könyve (Szent István Társulati Biblia - katolikus)

"Minden egyiptomi, ahányan csak vannak, meg fogja tudni, hogy én vagyok Jahve, amikor majd kinyújtom kezem az egyiptomiak ellen, és Izrael fiait kivezetem körükből.” (Kiv. 7,5)

Mózes által üzent a fáraónak: "s közöld vele: Jahve, a héberek Istene küldött hozzád, hogy mondjam meg neked: engedd kivonulni népemet, hogy a pusztában áldozatot mutasson be nekem." (Kiv. 7,16)

"Az Úr nagy harcos, Jahve a neve." (Kiv. 15,3)

"Nekik meg kell tudniuk, hogy én, Jahve, az ő Istenük vagyok, aki kivezette őket Egyiptomból, hogy közöttük lakjam: Én, Jahve, az ő Istenük." (Kiv. 29,46)

"Aki az isteneknek áldozik, nem egyedül az Úrnak, azt meg kell ölni." (Kiv. 22,19)

 

Az Egyiptomból történő kivonulást követően, véres mészárlások árán megkezdődtek a területfoglalások, amit Mózes második könyvében szépen le is jegyez. Számítások szerint az Ószövetségben csak a lejegyzett pusztítások, amit a zsidók istenük nevében vittek véghez közel 2,5 millió emberéletet követelt, ebbe beletartozik az idegen népek mellett saját népük is, közöttük idősek, nők, gyermekek. Nézzük csak, hogy buzdítja őket istenük:

"Minden népet, amelyet az Úr, a te Istened kiszolgáltat neked, pusztíts el, ne kíméld őket együttérzőn, s ne imádd isteneiket, mert ez csapda volna számodra!" (MTörv. 7,16)

"Ne félj tőlük! Mert közötted van az Úr, a te Istened, a nagy és félelmetes Isten. Az Úr, a te Istened ezeket a népeket lassanként mind kiűzi előtted. Nem irthatod ki őket egyszerre, mert túlságosan elszaporodnának a mezőn a vadállatok. Az Úr, a te Istened kiszolgáltatja őket neked, veszteség veszteségre éri őket, míg ki nem pusztulnak. Királyaikat hatalmadba adja, s te eltörlöd nevüket a földről. Senki sem áll meg előtted, míg ki nem pusztítod őket." (MTörv. 7,21-24)

 

Jézus ellenben így nyilatkozott az ószövetségi törvényekre vonatkozólag Máté evangéliumában:

"Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni." (Mt. 5,17)

"Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is." (Mt. 5,43-45)

Akkor ez most azt jelenti, hogy megváltozott az Isten? Vagy Jézus egy másik Istenről beszél? Szerintem az utóbbi.

 

Jeremiás próféta feljegyzéseiből megtudhatjuk, hogy a zsidó nép egy részének egyáltalán nem jött be ez a félelmetes harcos isten, voltak közöttük békeszeretők is, akik megpróbáltak ellenállni ennek a zsarnok istennek, elpártoltak tőle, és inkább egy békés, gondoskodó istennő kegyeit keresték. Nézzük csak, mit szólt mindehhez "kegyes" istenük:

"Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Láttátok azt a veszedelmet, amelyet Jeruzsálemre és Júda városaira hoztam: ma mind romokban hevernek és lakatlanok. Ez azokért a gonoszságokért történt, amelyeket elkövettek, csak hogy engem haragra ingereljenek; ugyanis idegen isteneknek mutattak be tömjénáldozatot és azoknak szolgáltak, akiket sem ők, sem ti, sem atyáitok soha nem is ismertek." (Jer. 44,2-3)

"És most ezt kérdi az Úr, a Seregek Ura, Izrael Istene: Miért vonjátok magatokra ugyanezt a veszedelmet? Azt akarjátok, hogy kivesszen Júdából férfi és nő, gyermek és csecsemő; hogy ne maradjon senki életben közületek?" (Jer. 44,7)

"Mind a mai napig sem bánatot, sem félelmet nem érez senki; nem tartják meg törvényemet és rendeleteimet, amelyeket elétek és atyáitok elé tártam. Ezért ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Nos, ellenetek fordítom arcomat a vesztetekre, és megsemmisítem egész Júdát. Elveszítem Júda maradékát, amely azzal a szándékkal jött Egyiptom földjére, hogy itt lakjék. Mindnyájan elvesznek Egyiptom földjén; elhullanak a kard élén és elvesznek az éhségtől, a legkisebbtől a legnagyobbig kard és éhínség által halnak majd meg. És így átok, borzalom, megvetés és gúny tárgya lesznek." (Jer. 44,10-12)

 

A zsidó nép válasza:

"Erre azok a férfiak, akik tudták, hogy a feleségük tömjént szokott áldozni az idegen isteneknek, és az ott álló asszonyok mind, tehát egy nagy csapat [az Egyiptom földjén, Patroszban lakó néppel együtt] így szóltak Jeremiáshoz: >Egyáltalán nincs szándékunkban, hogy engedelmeskedjünk annak a szózatnak, amelyet az Úr nevében intéztél hozzánk, sőt, továbbra is úgy akarunk tenni, amint megfogadtuk: tehát tömjénáldozatot mutatunk be az Ég Királynőjének, és kiöntjük tiszteletére az italáldozatot, úgy, ahogy szoktuk, mi és atyáink, továbbá királyaink és főembereink, Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin. Akkor ugyanis jóllakásig ehettünk; jó dolgunk volt és nem kellett bajt látnunk. De amióta abbahagytuk, hogy tömjénáldozatot és italáldozatot mutassunk be az Ég Királynőjének, mindenben hiányt szenvedünk, sőt, kard és éhínség által kell elpusztulnunk.<" (Jer. 44,15-18)

 

Azért nem teljesen alaptalan a zsidók "kiválasztott nép" érzése, hiszen valóban kiválasztotta őket egy isten, csak ebben - mint láthattuk - nincs túl sok köszönet. Ugyanis ez a harcos isten "Seregek Ura, Izrael Istene" nem a Mindenható Teremtő Isten, hanem egy zsarnok földi isten. Az viszont biztos, hogy erős és igen nagy hatalommal rendelkezik a Földön.

Mózes harmadik könyvében az istenük ezt ígéri népének:

"Nektek azonban ezt mondtam: Birtokba veszitek földjüket, nektek adom tulajdonul a tejjel-mézzel folyó földet. Én, az Úr, a ti Istenetek választottalak ki benneteket ezek közül a népek közül." (Lev. 20,24)

Izajás könyvében ezt nyilatkozza:

"Most hát ezt mondja az Úr, a teremtőd, Jákob, az alkotód, Izrael: Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak: az enyém vagy." (Iza. 43,1)

Más istenekkel lebartelezte őket: "Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izrael Szentje, a te szabadítód; odaadtam érted váltságul Egyiptomot, Etiópiát és Sábát helyetted." (Iza. 43,3)

"Én vagyok az Úr, a ti Szentetek; Izrael Teremtője, a ti Királyotok." (Iza. 43,15)

"Mert maga Teremtőd lesz a hitvesed, a Seregek Ura a neve. Izrael Szentje lesz a Megváltód, akit az egész föld Istenének hívnak." (Iza. 54,5)

 

És akkor most jöjjön egy még meredekebb következtetés a részemről.

A Szent Jeromos Bibliatársulat szerint az általuk megújított Káldi-féle fordítású Neovulgáta a leghitelesebb katolikus Biblia. Azért használom ezt, mert szórakoztat, hogy a saját "szent" könyvükben találok állításaikra ellentmondásokat.

Kérdés: Ki a gonosz, és ki a földi világ fejedelme?

A keresztény hitvilágban elterjedt nézet szerint Lucifer a "bukott angyal", aki "fellázadt" a Mindenható Isten ellen, és a mennyből történő kitoloncolásakor magával rántott még jópár tettestárs angyalt a földi világba, ahol gonosz démonként, sátán, ördög meg hasonló megjelöléssel tevékenykednek az emberiség megbuktatására.

Nos, Lucifer ellen felhozott vádakra nem találtam utalást az ószövetségi részben, és ez a harcos Izrael istene sem kezdeményezett hadjáratot a "bukott angyal" és "démoni serege" ellen. Vajon miért nem, ha ő az "egész föld Istene"?

 

Lucifer - akinek neve "Fényhozót" jelent -  Isten egyik kedvenc angyala, aki valóban hatékonyan tevékenykedik a Földön, de nem gonoszság vezérli működését. Ő a földi világ egyik szellemi menedzsere. Érzelemmentesen, az isteni törvényeket betartva folytatja tevékenységét. Nagyjából annyi érzelemmel viseltet az emberek iránt, mint sakkozó a sakkfigurák irányába. Vannak számára figyelemre méltó és kevésbé értékes figurák, mint ahogy érdektelenek is. Az összes többi szellemlény is kb. ilyen szinten viszonyul az emberekhez. Más példával élve, a földi sík egy terepasztal, amely a szellemi lények játékszíntere. Ebben a játékban ők a rendezők, az emberek pedig a szereplők; egyesek főszerepet kapnak, mások mellékszerepet, de vannak epizódszereplők és statiszták is nagyszámban. A szellemlények számára nem igazán lényeges az emberi élet, mert a feladatuk az emberek lelkének a fejlesztése, amit csak az érzékelő testbe zárt, érzékeny lélek által lehet edzeni. Ez a kiképzés egyesek számára lehet keményebb, másoknak meg tűnhet egyszerűbbnek is. Az ember halála nem számít nagy veszteségnek a számukra, mert legfeljebb majd újra születik. Ők tudják, hogy a lélek halhatatlan, csak egy másik testet kell felvennie, ha az épp aktuális már nem használható. Az embernek a halál pillanatától nem azért kell tartania, mert utána vége mindennek, hanem azért, mert egyáltalán nem mindegy, hogy milyen lelki fejlettségi szinten hagyja itt a fizikai világot. Ha rosszul vizsgázik, a következő leszületésekor kerülhet sokkal rosszabb helyzetbe, mint ahogy kiérdemelhet jobb körülményeket is. A cél mindig egy magasabb szint elérése a lélek fejlődése által. Ahogy pl. a számítógépes játékokban, ahol a játékos nem szereti ugyanazt a már bejárt pályát ismételgetni, vagy egy alacsonyabb szintre kerülni, hanem új kihívásokra vágyik egy magasabb szinten. Viszont, ha nem játszik elég jól, jön a "game over", és kezdheti elölről…

 

De akkor mégis ki a gonosz?

Azt Jézustól is megtudhatjuk, hogy a sátán (jelentése: ellenfél, vádló), az ördögök és a démonok léteznek, mint az emberi lelket kártékonyan befolyásoló szellemlények, de nézzük meg, ki az ördögök fejedelme?

Jézust az egyik ördögűzés alkalmával a zsidók ezzel gyanúsították meg: "De közülük néhányan így szóltak: »Az ördögök fejedelme, Belzebub által űzi ki az ördögöket.«"

"Ő azonban látta gondolataikat, és ezt mondta nekik: »Minden ország, amely önmagával meghasonlott, elpusztul, és ház házra omlik.  Ha tehát a sátán meghasonlott önmagával, hogyan állhat fenn az ő országa? Azt mondjátok, hogy én Belzebub által űzöm ki az ördögöket. De ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ők lesznek tehát a ti bíráitok. De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, biztosan elérkezett hozzátok az Isten országa." (Lk. 11,14-20)

Jézus a következőt mondja a zsidó farizeusoknak:

"Jézus így szólt hozzájuk: »Ha Isten volna az Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől származtam és jöttem. Hiszen nem magamtól jöttem, hanem ő küldött engem. Miért nem értitek a beszédemet? Mert nem tudjátok hallgatni az igémet. Ti az ördög-atyától vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok cselekedni. Ő gyilkos volt kezdet óta és az igazságban meg nem állt, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, magától beszél, mert hazug, és a hazugság atyja. Én azonban az igazságot mondom, ezért nem hisztek nekem. Ki vádolhat engem közületek bűnnel? Ha igazságot mondok nektek, miért nem hisztek nekem? Aki Istentől van, Isten igéit hallgatja. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem vagytok Istentől.«" (Jn. 8,42-47)

Jézus ugyan nem nevezte meg az "ördög-atyát", de az egyértelmű, hogy a zsidó egyházi vezetőknek mondja, akik ezt az istent követik. Tehát, vagy Jézus ítélőképességének hiszünk, és belátjuk, hogy a zsidók istene az "ördög-atya", vagy azt hisszük el, hogy a zsidók istene a Mindenható Isten. Mert a kettő nem azonos.

Belzebubot sem kell okvetlenül gonoszként elképzelnünk, inkább csak egy szenvedélyesebb játékosnak, akinek tetszik, hogy uralkodhat és átrendeztetheti a terepet a saját szereplőivel. A gonoszság csak a fizikai testeken keresztül tud megnyilvánulni a földi világban, amire viszont a szellemlények késztethetik az öntudatlan embert.

És mit szól Luci mindehhez? Időnként betol egy futárt, vagy behúz egy bástyát - a sakkpéldánál maradva -, csak hogy érdekesebb legyen a játszma. Számukra ugyanis semmilyen tétje sincs ennek a játéknak. Pontosabban csak annyi, hogy a végjáték után a Mindenható Isten rajtuk is számonkéri működésük eredményét.

Jézus megjelenéséig egész jól működött ez a játék, kezükben tartották az egész világot. Erre megjelent ez a srác, és úgy nézett ki, hogy elrontja a szórakozásukat, és elfordítja tőlük a saját bábúikat. A sátán be is próbálkozott nála a megkísértésével (Mt. 4,8-11), hogy inkább neki adja a világi hatalmat, ha őt szolgálja, csak ne rontsa már el a játékát! (Melyik politikus mondott volna erre nemet?) Azonban Jézus nem korrumpálható; különben is világos volt számára, hogy mindez csak a lelkek kategorizálásához kialakított színtér, és tisztában volt a játékszabályokkal is. Jézus azért jött, hogy általa az emberek is megismerhessék a játékszabályokat, a Teremtő Isten igaz törvényeit, ezzel lehetővé téve az eredményesebb vizsgázást.

Mindez új stratégia kidolgozására késztette a zsidók istenét, más haditervet kellett kieszelnie. Valahogy meg kellett szabadulnia Jézustól, de lehetőleg úgy, hogy az általa kialakított hatalmat saját céljára fel tudja használni.

 

Jézus utolsó nyilvános beszédei alkalmával, Jeruzsálembe vonulásakor ezt mondja:

"Ítélet van most e világ felett, most fogják kivetni ennek a világnak a fejedelmét." (Jn. 12,31)

És mielőtt elfognák és kereszthalálra ítélnék, ezt mondja a tanítványainak:

"Most már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme; felettem ugyan nincs hatalma" (Jn. 14,26)

"Ha nem jöttem volna, és nem beszéltem volna nekik, nem volna vétkük, de most nincs mentségük a bűneikre. Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. Ha nem műveltem volna közöttük olyan tetteket, amilyeneket senki más nem művelt, nem volna bűnük. De most láttak, s mégis gyűlöltek engem is, Atyámat is. Be kellett teljesednie a mondásnak, amely meg van írva a törvényükben: >Ok nélkül gyűlöltek engem< (Zsolt.35,19)" (Jn. 15,22-25)

A fentiekből az derül ki, hogy ennek a világnak a fejedelme a zsidó egyházatyák, akik Jézus keresztre feszítésében is közbenjártak, és ezért megítéltettek. Jézus megpróbálta felvilágosítani őket, hogy nem a megfelelő Istent imádják, de nem hallgattak rá, inkább elhallgattatták, mert fontosabb volt számukra a világi hatalom, amit istenük ígért nekik.

 

Mindebből adódóan az a kérdés merül fel, ha a katolikus egyház Jézus követője, akkor miért tartalmazza a "szentírás" Jézus ellenségét, a zsidók istenét, és miért hozzá fohászkodnak?

Ez az a bizonyos újabb stratégia, ami kétségtelenül zseniális húzás volt a részükről. Ahol a zsidó egyház befuccsolt, ott Jézus nevével fémjelezve létrehoztak egy másikat, ami ugyanazt az "Izrael Istenét" szolgálja, csak itt már jobban odafigyeltek a részletekre, hogy még hihetőbb legyen a mese és eredményesebb a megtévesztés. És hogy ez mennyire bejött, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Forbes magazin szerint jelenleg a világ negyedik legbefolyásosabb embere a katolikus egyház feje, a római pápa. Nem is rossz eredmény! J

 

Természetesen a Jézus féle igaz tanítás sem tudott teljesen kiveszni, hiába a keresztény üldözések. Bár titkos tanításokká váltak ezek az apokrif, gnosztikus iratok, és nagyon sokáig nem lehetett nyíltan hirdetni tartalmukat.

Azonban a radikális nézetű "keresztény" egyház maradt fenn és terjedt el. A keresztény hadjáratok "istenük nevében" hasonló pusztítást végeztek, mint amilyeneket a zsidó területfoglalások, viszont jelentősen nagyobb emberáldozatot követelt a "szent egyház". Hozzávetőlegesen 800 millió embert gyilkoltak meg az "Úr" nevében. A vallási háborúk áldozatain kívül, ősi "pogány" kultúrát követőket, bennszülötteket, "eretnekeket", "boszorkányokat", stb. végeztek ki. Aki ellen mert szegülni, ahhoz máris jöttek az inkvizítorok, és megmutatták rettegett istenük hatalmát. Népeket írtottak ki, egész városok néptelenedtek el a keresztes zászló útján. Szó szerint tűzzel, vassal kereszteltek.

Ugye te sem gondolod azt, hogy mindez Jézus akaratából történt?

Jézus persze előre látta, hogyan fogják a saját hatalmi törekvéseikre felhasználni az ő népszerűségét, és erre felkészítette tanítványait is mielőtt távozott. Megadta az esélyt arra, hogy aki keres, az találjon, ezért megígérte, hogy elküldi a Szent Lelket, amely segítséget nyújt az igazság felfedésében:

"Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat. Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja és nem ismeri őt. De ti megismeritek őt, mert nálatok marad és bennetek lesz. Nem hagylak árván titeket, eljövök hozzátok." (Jn. 14,15-18)

"A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az Atya küld az én nevemben, megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek." (Jn. 14,26)

 

Mindezeket nem azért osztottam meg, hogy elhidd nekem. Épp ellenkezőleg, kételkedj mindenben amit itt leírtam, és inkább nézz utána magad, ellenőrizd! Gondolkodj el azon, melyik esetben van több veszteni valód? Mit veszíthetsz azzal, ha igazam van? Vagy mit nyersz azzal, ha nincs igazam? Lehet, hogy bonyolultnak tűnik, de nem az.

Azt javaslom, hogy a Bibliát csak fenntartások mellett olvasd, és hallgass Jézus tanácsára: gyümölcséről ismerd meg a fát! Ha kezedbe veszed a Bibliát, elsősorban az evangéliumok (Máté, Márk, Lukács, János) olvasására biztatlak. Értelmezd Jézus tanításait, mert abban minden szükséges információ benne van ahhoz, hogy jól vizsgázz majd azon a bizonyos napon, amikor végleg leengedik a függönyt, és véget ér a színjáték. Akkor majd kiderül, hogy milyen lelki fejlettségi szintet sikerült elérned a számos életed során itt a földi színtéren, és Isten eldönti, hogy utána hova kerülsz.

 

Hermész Triszmegisztosz: "Amennyiben kegyesnek és igaznak találja őt, akkor szabad utat kap az isteni szférákban való tartózkodásra; ha viszont bűn szennyezi a lelket, úgy a magasságból a mélységbe űzik le, s kiszolgáltatják az elemek ádáz tombolásának, a levegő, a tűz és a víz viharának. A világegyetem hullámain hánykolódva szüntelenül ég és föld között, egyik peremtől a másikig hajszolják örök vezeklésül, mert halhatatlan természete vég nélküli tartammal ruházza fel az ellene kiszabott ítéletet. Mily nagymértékben kellene félnünk egy ilyen szörnyű végzettől!"

Köszönöm a figyelmet!

2015. november 11.